Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

Volt emellett Gyulának még egy nagy vonzereje: a park, a középen levő óvárral, mely utóbbi az ország Pesttől Orsováig terjedő részének egyedüli épségben maradt várromja. A körötte levő várkert pedig, a tatai mellett, az ország legszebb parkja, több évszázados fákkal, árnyas ligetekkel, ami Gleichenberggel felérő valóságos üdülőhely volt nyáron a színészeknek, akik az egész napot ott töltötték el; a ligetekben tanulták szerepüket, sőt akárhányan odavitték, és ott költötték el ebédjüket is. Voltak fővárosi művészek, különösen művésznők, mint Jászai Mari, Hegyesi Mari, kik valósággal szerelmesek voltak a várkertbe, s annak kedvéért jöttek Gyulára vendégszerepelni, ott töltötték el Gyulán létük alatt szabadidejüket. Ma élő drámai színésznőink legkiválóbbika, Márkus Emília, ki Gyulán vendégszerepelve egyszer volt a várkertben, egészen el volt bűvölve, s egzaltáltan mondotta nekem, hogy ő sok világhírű parkot járt be, de - ezt higgyem el neki - ennél bajosabb, kedvesebb, intimebb és vonzóbb nincsen sehol sem. 1913 nyarán volt ez, amidőn a várkert szépségének zenitjén állott. Krecsányi 1885-ös szezonja A Korona arénájában lezajlott emlékezetes színi szezonok közül kettő emelkedik ki, melyekről külön érdemes szólni. Az egyik a Krecsányi Ignácé 1885-ben, a másik a Ditrói Mór vezette Thalia színtársulaté. Mind a két szezon olyan volt, hogy mindegyikről külön cikkben kell írnom. Krecsányi 1885 tavaszán Debrecenből Egerbe vitte társulatát. Rosszul ment ott neki, minek egyik oka az ugyanebben az évben Budapesten tartott első országos kiállítás volt. A közönség annak látogatására tartogatta pénzét, ott költögetett inkább, és nemigen járt színházba. Én évtizedeken át belső barátságban voltam Krecsányival - aki különben addig már kétszer, utolszor két évvel előbb, 1883-ban játszott Gyulán -, levelet kaptam tőle Egerből, amelyben írta, hogy azt az időt, amíg ősszel Aradra, új állomáshelyére vonul, ha csak lehetséges, szeretné Gyulán tölteni. De nagyon fél eljönni, mert ha Gyulán is olyan rosszul találna neki menni, mint ahogy Egerben, az valóságos katasztrófa lenne rá nézve. Márpedig a pesti kiállítás miatt ettől nagyon kell tartani; írta még, hogy ő nagyon jól ismeri előző szezonjaiból Gyulát, és csak akkor kockáztathatja meg a Gyulára jövetelt, ha legalább 80 bérletet biztosíthatnék neki. Ez tehát, miután hat egész széksort kellett béreltetni, súlyos, csaknem teljesíthetetlen feltétel volt. Hiszen, ha nagyon jól ment, akkor a bérlet Gyulán legfeljebb - de az is ritka esetben - 40-50 helyre rúgott. A két évvel azelőtt Apponyi Albert gróf védnöksége alatt Gyulán, az országos segéd- és tanoncmunka kiállításon tervbe vett pesti kiállítás súlya színi szempontból nemcsak Egerben, hanem mindenütt, tehát Gyulán is érezhető volt. Hogyan lehessen a negyedik, ötödik, sőt a hatodik sorba is bérlőket találni, mikor mindenki, ha már bérel, az első vagy - és akkor már az „igénytelen" és „szerény" jelzőre tart számot legalább a második sorba törekszik. Mégis gondoltam egy merészet és nagyot, és nekifogtam a lehetetlent megvalósítani. Kísérlet volt, ha nem sikerül - mondtam magamban -, lemon-