Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Nevezetes látogatók
uralkodónak a nevében, akinek e percben ugyanazon a helyen oldala mellett állt, ott, ahol 27 év előtt mint honvéd őrnagyot lefegyverezték, éspedig miniszteri - nem is belügyi, pénzügyi, hanem éppen - honvédelmi miniszteri minőségben. A villámszerű meglepetés és megrendülés, a két alkalom közötti szédületes kontraszt okozta csaknem önkívületi állapotban érte őt a felség kétszeri megszólítása, melyeket hallott ugyan ; de leküzdhetetlen érzelmei, indulatrohama folytán képtelen volt válaszolni. És csodálatos dolog: a felség is, önkéntelenül bár, ugyanabban az eszmekörben intézte kérdését hozzá, amely Szende megrendülésének az okozója volt. Azt kérdezte ugyanis tőle, hogy volt-e már ezen a helyen, mely az ő, tudniillik a felség utolsó ittléte óta, semmit sem változott. Hiszen éppen ez volt Szende leküzdhetetlen lelki izgalmának okozója. A király Szendének szívet tépő hangon tett vallomása után láthatóan elkomorult, de anélkül, hogy valamit szólt volna, újra csendesen megindította lovát, és kilovagolt a gyakorlótérre. A honvédhuszárok nagygyakorlata 6 órától 11 óráig csaknem szakadatlanul tartott. - Ekkor a felség a kispéli síkon a gyakorlatot befejezettnek nyilvánította, és szokatlan meleg hangon és nagy elismeréssel fejezte ki a hadgyakorlat sikere fölötti teljes megelégedését. A király 11 óra után ugyanazon az úton, amelyen jött, visszalovagolt a városba, ki az indóházhoz, délben pedig Gyuláról egyenesen Bécsbe utazott haza. Báró Wènckheim Béla a gyakorlat után délben jó emlékű Jancsovics Pál alispánnak volt vendége, s ebéd után átment a szomszéd kaszinóba, amelynek különben alapítója, míg Gyulán lakott, elnöke, később pedig tiszteletbeli elnöke volt. Báró^nckheim Béla a délután folyamán is még a Szende-epizód impressziójának mélységes hatása alatt állott. E sorok írójának még ma is, 60 év múltán élénk emlékezetében maradtak Wénckheim Béla bevezető szavai: „Mi volt ma a várban, mi volt ma a várban?... Ej, nem Dumas, nem Augier, nem Feuillet, az élet, az élet az igazi drámaíró!" S elbeszélte a kastélyfront előtt lezajlott komor, drámai jelenetet, a Szende két gyulai tartózkodása közötti kontrasztot, amilyet igazán csak az élet, és az is csak nagy ritkán tud produkálni. (Hatvan év múltán i. m. 42-46. p. és Békés, 1916. nov. 26.)* 4 Az első két bekezdés csak a Békésben jelent meg.
