Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

kell, hogy a favágásnak azonnal vége volt, a két matróz a vendéglős ajánlatára rögtön alkalmazást kapott a kikötőben. Kocsis pedig számvevői pincéri állást vállalt honfitársai üzletében. Ilyen minőségben élt két esztendőn keresztül. Az üzlet mindig jobban-jobban jövedelmezett, amiben nagy része volt Kocsis ügyességének, akinek hagy műveltsége s szeretetreméltó egyénisége a vendéglőt a város intelligens elemeinek központjává, leglátogatottabb helyiségévé tette. Két esztendő múltával New Orleansban gimnázium létesült, és a száműzött magyar, aki akkor már tizenöt nyelvet beszélt, pincérből egyszerre gimnáziumi igazgató lett, és eme minőségben hat esztendeig működött. Időközben megnősült. Elvett egy Moholt Calcotte nevű vagyonos, ifjú özvegy angol nőt, és New Orleansból Tennessee állam Nashwille nevű városába költözött, ahol maga létesített egy magángimnáziumot, amelyben az államnak majdnem minden előkelő és vagyonos embere neveltette gyermekeit. Amerika déli részén pedig mintegy 1000 hektárnyi őserdőből álló birtokot vett, az erdő kiirtására fordította megtakarított pénzét, de szerencsétlenül járt, mert a Dél-Amerikában kiütött rabszolgahadjárat alkalmával, összes befektetéseinek otthagyásával, menekülnie kellett, csupán a meneküléshez szükséges lovait, öszvéreit és kevés pénzét vihette magával. A hadjárat után áttette lakását Észak-AmerikaTullahoma nevű városába, ahol gyapot- és szövőgyárat állított fel; gyártmányaival több éven át nagy forgalmat csinált, iparcikkeit a Mississippi folyamon saját gőzhajóján szállította, s igen tekintélyes vagyont szerzett. Házasságából három gyermeke született: egy fia, Leó és két lánya, Klára és Alexandra, utóbbiakat férjhez adván, vagyonát felosztotta gyermekei közt. O nejével csak a Nashville-ben levő két házat tartotta fenn maguknak, azok lakbéreiből és Tullahomában telepített 100 hold területű gyümölcsöskertjének jövedelméből élt. De foglalkozás nélkül nem élhetvén, magántanári állást töltött be, és kizárólag tudományos passzióinak élt. Fizetéses közhivatali állást soha nem fogadott el. Jellemző gondolkodásmódjára, életleírását magában foglaló, Kocsis Károly öccséhez írt levele, melyben azzal indokolja a hivatalnoki állástól való tartózkodását, hogy „nem illik idegenben idegennek a föld népét kormányozni". Pedig közel négy évtizeden át volt az Egyesült Államoknak státuspolgára, és puritán jelleménél, rendkívüli képzettségénél és amerikai szemüvegen bírálva, páratlan látókörénél fogva valósággal rajongtak érte új honfitársai. A nobile officiumok elől nem is térhetett ki. Tagja volt Tennessee állam nemzetgyűlésének, a washingtoni szenátusnak. A hatvanas évek végén erővel meg akarták választani államtitkárnak, de ő ezt semmi szín alatt nem akarta elfogadni,' s noha a Demokrata Párt, amelyhez csatlakozott, többséget nyert akkor, még jelölni sem engedte magát. Az amerikai tudós társaságnak évtizedek óta nagy hírnévnek örvendő, legjelesebb tagja volt, nyelvi s etnográfiai ismereteivel páratlanul állott. Tudós társasági tag minőségében több ízben kutatta Amerika ősrengetegeit, és a nyolcvanas évek elején több hónapig terjedő útja után, midőn Amerikának Ázsia felé eső ösmeretlen helyeire expedíciót vezetett, rendkívül érdekes levelet írt haza öccsének, amelyben kutatása eredményeként megírta, hogy olyan, Ameriká-