Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

és annak szerető neje, Cziffra Lujza, továbbá kedves unokájuk és dédunokáik körében tovább töltendő, nem ugyan rezignáció nélkül, felköltöztek Budapestre, és ott élték le szeretteik körében, éltük alkonyát. Szénásy József 1920-ban halt meg; abban az időben, amikor az oláhok tartották Gyulát megszállva, ami végtelenül fájt neki. Halála hírét is csak később tudtuk meg, amikor már eltemették, anélkül, hogy az akkori nehéz körülmények, sőt elháríthatatlan akadályok folytán holttestét Gyulára hazahozhatták volna. Felesége 86 éves korában halt most meg, tehát tizenöt esztendővel élte túl és gyászolta rajongásig szeretett férjét, akivel most együtt jönnek haza Gyulára, korán elhunyt két kedves leányuk sírja melletti örök pihenőre. Az örök világosság fényeskedjék nékiek. Nyugodjanak békében, városuk közönségének tisztelete és szeretete virraszt örök álmuk fölött! (Békés, 1936. jan. 8. és Hatvan év múltán i. m. 307-310. p.) Kocsis Sándor Gyula város jeles szülötte, ki ötvenkét évig távol volt a hazától 1896-ban, a millennium feledhetetlen nagy esztendejében, messze-messze a tengerentúlról, Észak-Amerika egyik legtávolabbi pontjáról vettük a gyászhírt: Kocsis Sándornak, Gyula város jeles szülöttének - magas életkora, 75 éve dacára - hirtelen és váratlanul bekövetkezett haláláról. Azok - már akkor is igen kevesen -, akik kortársai voltak, és még személyesen ismerték, épp olyan megilletődéssel vettek róla tudomást, mint amennyire lesújtotta itthon atyafiait, akik joggal remélték, hogy nagyhírű rokonukat a millennium alatt viszontlátják. A fiatalabb nemzedék pedig abban reménykedett, hogy meg fogja őt ösmerhetni. Ha meg nem hal, és hazajön, olyan dolog történik, ami talán példa nélküli a históriában, nevezetesen, hogy valaki ötvenkét esztendő múltával lépjen újra magyar földre, csak ötvenkét esztendő múlva lássa viszont hazáját. Es különösen példátlanná tette volna ezt a hazatérést az a körülmény, hogy ez olyan tősgyökeres magyar emberrel történt volna meg, akit nemcsak a születés ténye, hanem agyának minden gondolata, szívének minden idegszála Magyarországhoz kötött; aki, noha a földteke másik oldalán családot alapított, vagyont, hírnevet, tiszteletet, közbecsülést vívott ki magának, soha egy pillanatig sem érezte magát boldognak, mert - minden levele fényesen tanúskodott róla - évtizedeken át lázként égette a honvágy. És midőn nem tudott vágyának ellenállni, a honvágyból és a haza viszontlátásának reményéből eredő lelki izgatottság okozta halálát. A gyulai vásárszéli kis nádas ház bölcsejéből az észak-amerikai tennesseei ravatalig terjedő életpálya olyan megkapó, olyan csodálatos, hogy ha regény-