Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

A fiatal György az első hat gimnáziumi osztályt Békésen, a 7. és 8. osz­tályt pedig Debrecenben végezte. Az akkori szokás szerint teológiát és jogot is hallgatott. Mint robusztus, atléta fiatalember, tagja volt a debreceni hírneves diák tűzoltóegyletnek, s kisbotosi tisztséget viselt, ami fiatal diákembernek rend­jellel felérő nagy dicsőség volt. 1872-ben Debrecenből hazajött Gyulára, s a vármegyénél írnoki állást vállalt. Két év múlva felment Budapestre, hol elvégezte a jogot, mint joggya­kornok működött a kir. táblán, majd ügyvédjelölt lőn Krajtcsik Ferenc ügyvéd irodájában s 1878-ban ügyvédi vizsgát tőn. Ekkor hazajött Gyulára, ügyvédi irodát nyitott, és élénk tevékenységet fejtett ki a város és a vármegye politikai s társadalmi közéletében. A nyolcvanas évek elején megalakította a sportklubot, de soha semmiben sem volt nagyobb kedvtelése, mint a sport minden ágában, amit különösen Pesten kultivált, ahol 1877-ben az atlétaklub versenyén boksz­ban első díjat nyert; őszinte fájdalmára sohasem tudta a sportegyesületet meg­szilárdítani, pedig két évtizeden át csaknem minden új generációval, legutóbb két esztendő előtt is, új meg új kísérletet tőn eziránt. Közben élénk irodalmi munkásságot fejtett ki. A Békésnek Jantsovits Emil szerkesztése alatt segédszerkesztője, majd felelős szerkesztője, és amikor a szer­kesztői állástól megvált is, élte fogytáig legbuzgóbb munkatársa lőn. Az iroda­lom minden ágával foglalkozott, írt hangulatos, szép hazafias, lírai s elbeszélő költeményeket, különben is a szó legnemesebb értelmében vett hamisítatlan költői lelkület volt, írt irány cikkeket a társadalmi s közigazgatási kérdések fe­lől, hozzászólt mindenhez, ami 20 esztendő óta Békés vármegyében mint köz­érdekű kérdés felszínre jutott, szeretettel tanulmányozta a vármegye történel­mét, és eme történelemből vett adatokat és epizódokat többnyire tárcacikk alakjában állandóan közölte a Békésben. Ami csak közhasznú egylet volt a városban, a népköröket is beleszámítva, az mindegyik tagjai, mégpedig ügybuzgó, agilis, és áldozatkész tagjai közé so­rozta Oláh Györgyöt. Elnöke volt az önkéntes tűzoltó egyletnek, az Újvárosi Olvasókörnek, mindenkori elnöke, amint fennebb említettük, a több ízben ál­tala életre keltett sportkluboknak. A nyolcvanas esztendők közepén, Kertay Zsigmond nyugalomba vonu­lása után a közbizalom egyhangúlag Békés vármegye tiszti ügyészi állására emelte, s eme tisztében a többszörös tisztújításokon mindenkor ellenjelölt nél­kül, újra s újra megválasztották. Mint tiszti ügyész pontosan teljesítette hivatali kötelességeit, írásbeli előterjesztéseit, nemcsak jogászi elmééi s alapos tudás, hanem a választékos előkelő, szép stílus is előnyösen karakterizálta. Egy évtized óta komoly történelmi stúdiumokkal foglalkozott. Szűk anya­gi viszonyaihoz képest - és hogy anyagi viszonyai szűkek voltak, abban nagy része volt páratlanul jó szívének, mert sohasem tudta barátaitól vagy bárkitől is a se­gélyt, különösen a kezességet megtagadni, mely utóbbi címen azután ezreket kellett fizetnie - óriási áldozatok árán különösen a magyar történelemre vonat­kozó könyvtárt gyűjtött össze, melynek szakszerűségét és helyes összeválogatott­ságát alig egy hét előtt konstatálta a múzeum jeles főkönyvtárnoka, Fejérpataky László, ki Oláh György könyvtárának megszemlélése végett jött Gyulára.

Next

/
Thumbnails
Contents