Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

Komoly történelmi stúdiumának eredményeképpen megírta a lapunkban annyiszor ösmertetett és méltatott Békésvármegye 1848-49 című vaskos, kétkötetes munkáját. Óriási nehéz fáradság volt ez, mert az adatokat ezer felől kellett hangyaszorgalommal összekeresnie, ami tenger idejébe s - bizony-bizony - tenger költségébe is került. Nehezünkre is esik ugyan, de az igazságnak tartozunk konstatálni, hogy a vármegye - nem a hivatalos vármegyét értve, hanem a társadalmat - megközelítőleg sem méltatta s honorálta a jeles munkát érdeme szerint, s annak túlnyomó része a kiadó nyakán maradt. De historikusok körében egyszerre országos hírnévre tőn szert. (Zárjel között említve, utolsó kézirata volt halála előtt öt nappal, Lendvay Sándornak, az aradi szabadságharci ereklyemúzeum alelnökének átadott példányra írt ajánlata.) Külön füzetben adta ki A boszorkányperek Békésvármegyében című, historikus körökben szintén szenzációt keltett munkáját is. Mikor az agrárszocializmus Békés vármegyében Orosházán fellépett, Reiszig Ede főispán nyomban Orosházára helyettesítette őt főszolgabírónak, és az ő tapintatának és emberszeretetének, melyre több szükség volt, mint az erélyre, sikerült pár hét alatt a felkavart kedélyeket lecsillapítani. Ennek a helyettesi működésnek gyümölcse volt Munkás ügyünk című magvas esszéje, mely a gombamódra termett effajta próbálgatások fölött igazán kiemelkedett. Mély, vallásos és poétikus lelkületének gyönyörű bizonyítéka Ezékielpróféta című, patetikus, de prózában is ódai szárnyalatú munkája. Aki Oláh Györgyöt egyéniségének legelrejtettebb részleteiben ismerni akarja, olvassa el ezt a sajátságos szép prózát. Oláh György a legfelvilágosultabb és legtoleránsabb emberek mintaképe, s ami éppen nincs ezzel ellentétben, mélyen érző, vallásos lelkületű ember volt. Az ev. ref. egyház tanácsbírájául választotta, s e minőségében részt vett a Békés-bánáti ref. egyházmegye minden ülésén, és a gyakran komplikált egyházjogi kérdésekben, különösen az ominózus személyi villongásokban és fegyelmi ügyekben, törvényes szigort enyhe felfogással mérsékelve, a ref. egyház javára s előnyére is sokoldalú üdvös munkásságot fejtett ki. Legfőbb alkotásáról: a vármegyei Közművelődési Egyesületről és az annak keretében kifejtett működéséről lapunk első cikkében emlékezünk meg. A tavasszal múlt egy esztendeje, hogy ajküregében keletkezett kisebb daganatról kezdett panaszkodni. Eleinte alig vette figyelembe, de a múlt nyáron mégis felutazott a fővárosba, s egy tudós tanárral konzultált baja felől. Még akkor a tanár sem tudta a daganat jó vagy rossz indulatát megállapítani, s teljesen megnyugtatva küldte őt vissza Gyulára. A daganat azonban többszöri operáció után is meg-megújult. Kezelőorvosai, dr. Zöldy János, Kún Pál ésVirágh Endre borús sejtelmeit - fájdalom - nagyon is igazolta ősszel az analizálás végett felküldött daganatrész, amelyben rákot konstatáltak. Őneki természetesen erről nem volt tudomása, de a közelmúltban Gyulán lezajlott három halálos kimenetelű hasonló betegség után meglehet, sőt valószínű, hogy tisztában volt tragikus sorsával, és hogy halálsejtelmei vannak, azt - talán szeretett családjai iránti gyöngédségből - nem tudta, nem akarta hangoztatni. A lázas sietség, amellyel ügyeit rendezni igyekezett, intézkedései, s