Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

gyar történelemből, mily események volnának a népiskolák növendékei előtt állandóan szemléltetendők. Amennyiben a Közoktatásügyi Minisztérium a tervezetet, illetőleg az Oláh György készítette ajánlatot elfogadja, a Közművelődési Egyesület már gondoskodott arról is, hogy eme képeket a legkiválóbb hazai festők készítsék el, s a magyarázó verses szöveget hivatásos költők írják meg. Az első kép, Jantyik Mátyás festőművészünk alkotása, még a múlt ősszel elkészült és a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedését várja. Szegény Oláh György! Kínos betegségében, óriási fájdalmai közepette is, mily szorongva remélte s várta a miniszteri döntést, melyet nem adatott neki életében megérni. Szenvedélyesen szerette Gyula városát és egész lelkével csüggött Békés vármegyén. Irodalmi munkásságát, mellyel igen jó hangzású nevet és dicsőséget szerzett országszerte magának, csaknem kizárólag vármegyéje történelmének szentelte. A boszorkányperek Békésvármegyében, Békésvármegye 1848-1849

2 stb. forrásmunkák, amelyek megvilágítják vármegyénk múltját, és igen sokat megmentenek a jövőnek, amelyek az ő tudása, lángoló buzgalma, önzetlen fáradsága s emésztő munkássága nélkül bizonyára elkallódtak volna. A nyolcvanas évek elején szerkesztője volt a Békésnek, és annak élte fogytáig hű munkatársa maradt. Az ideális szépségű, évszázados életkort ígérő, erős, egészséges férfiút alig egy esztendő előtt egy alattomos gyilkos kór támadta meg, a rák, mely rövid két év alatt a középosztályban, vele s benne negyedik áldozatot követelte körünkből. A rettenetes betegség, amely ellen nincs enyhülés, nincs orvosszer, amely maga a halál és ami annál is borzasztóbb, a vele járó óriási fájdalom és elviselhetetlen kín. Ennek a gyilkos kórnak kínszenvedéseit emberfölötti erővel és türelemmel viselte halála napjáig, mely vigasztalan gyászba borította szerető hitvesét, apró gyermekeit, barátait, akiknek különben nem volt jó órájuk, derűs pillanatuk ama perctől kezdve, mióta borzalommal értesültünk betegségének rosszindulata, fátumának kikerülhetetlensége felől. „A sors méltatlan szenvedést csak nagy lelkeknek ád" - mondja Tompa Mihály, s ha valaha valakivel, akkor Veled szemben és a Te esetedben, feledhetetlen barátom, igaznak bizonyult a költő szava, mert méltatlanul szenvedtél, és nagy lélek voltál. Isten adjon szenvedéseid után neked békés, csendes nyugodalmat, emlékedet kincsünkként, hálás kegyelettel őrizzük és ápoljuk a síron túli viszontlátásig! Elete és halála Oláh György született Gyulán az 1851. évben, tisztes, jómódú iparos szülőktől. Édesapja Oláh György asztalosmester volt, aki polgártársai bizalmából évtizedeken át elöljárói tisztet viselt a városnál. Több éven át törvénybírája volt Gyula városának; 1873 - vagyis a rendezett tanács alakulása óta haláláig első tanácsos. György egyetlen fia volt, akit nagy gonddal neveltetett. 2 A boszorkányperek Békésvármegyében. Gyula, 1888. 143 p. Békésvármegye 1848-1849. Gyula, 1889-1892.

1—II. köt.