Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

désen, amely minden eszmét üldöz, minden eszme ellen gáncsot vet, minden eszmét kigúnyol, ami nem a kicsinyeskedők agyában szülemlett meg, pedig azokéban rendesen soha semmi sem szokott megszülemleni. Nem mondom, hogy a sokszor tapasztalt eme kicsinyeskedés Oláh Györgyre kedvetlenítőleg nem hatott volna. Azt sem mondom, hogy egyéniségének erősen kifejlődött tulajdonsága lett volna a szívósság. Amely ügyhöz, amely eszméhez erős meggyőződés nem kötötte, ha akadályokra talált, azt nem erőszakolta, vagy maga is elkedvetlenedett tőle. Egyéniségében, kedvteléseiben, gondolkodási módjában, foglalkozási körében különben is sok rapszodikus hajlam nyilatkozott meg. Kísérletet tőn a sport minden ágazatával, a hetvenes évek közepén előkelő tagja s díjnyertes bajnoka volt a fővárosi atlétaklubnak, kísérletet tőn a zene terén, tehetséges dilettáns volt a festészetben (amit számos festménye bizonyít), érdeklődött a művészet minden ága iránt. A közpályán működőket, a közérdekű eszmék tervezőit, intézmények alkotóit bizonyára egyéni hiúság is vezeti szereplésükben, sőt nagy részénél kimutatható, hogy eszméiknek és cselekedeteiknek a hiúság a kulcsa s a rugója. Csak annyiban fáradnak, alkotnak, amennyiben ezzel hiúságuk oltárán áldozhatnak. Oláh Györgyről - jó lélekkel állíthatom -, hogy a hiúságnak eme beteges elfajulásában sohasem szenvedett. xAmit ő közérdekű eszmének vagy célnak tartott, azt éppoly lelkesedéssel szolgálta, azért éppoly lelkesedéssel fáradott és áldozott, ha más agyában szülemlett is meg, ha más volt is annak az élén, mintha ő maga kezdeményezte volna. Sőt - számos esetet tudnék tanúságul felhozni -, hogy az ügy érdekében akárhány eszme érdemét, dicsőségét, akárhány intézmény reprezentációját másra ruházott át, önmagának a zajtalan munkarészt tartva csak fenn. Soha előre nem tolakodott, soha nem kapaszkodott, sőt, ellentéte volt annak, amit „stréber"-nek nevezünk. Van egy alkotása, mely csaknem osztatlanul az övé: a Közművelődési Egyesület. Ez az egyesület oly alkotása, mely fenntartja Oláh György emlékezetét, „aere perennius". Az egykori Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulatot alapító Haan Lajos, Mogyoróssy János és különösen Göndöcs Benedek halálával a társulat lassú haldoklásnak indult. A múzeum - alkalmas helyiség hiányában - teljes felbomlásban leledzett. - És nem volt senki, ki elárvult ügyét magáévá tette, felkarolta volna. Oláh -György, a legkedvezőtlenebb viszonyok között állott az ügy élére, s lelkesedésével, lázas fáradságával, agitációjával, sőt szegény ember létére nem kisfokú áldozatkészségével, a célnak megfelelő, díszes új hajlékot építtetett a múzeumnak, megmentve ezáltal a tárlatot - melyről a hetvenes években Pulszky Ferenc megállapította, hogy rangsorozatban az országban harmadik helyen áll - a megsemmisüléstől. Az egyesület beléletében, mint igazgató-alelnöknek, a munka oroszlánrésze ismét neki jutott osztályrészül. A népkönyvtárak szervezésének technikai része is, mely oly kiválóan sikerült az egyesületnek, hogy - miután a Békésvármegyei Közművelődési Egyesület szervezte az országban elsőknek a népkönyvtárakat: - az itteni szervezet az ország valamennyi népkönyvtárának mintául szolgál. O adta meg az eszmét a népiskoláknak történelmi képekkel való ellátására. A Békésvármegyei Közművelődési Egyesület nevében és érdekében emlékiratot dolgozott ki, hogy a ma-