Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

kőznünk. És íme, amidőn az előre várt, az előre tudott, sőt a humanizmusból kikönyörgött katasztrófa beállott, amidőn soká s nagyon sokat szenvedett földi részei két nap óta hant alatt is pihennek: még mindig nem tudok kibékülni a gondolattal, még mindig nem tudom megszokni a tudatot, hogy Oláh György nincs és nem lesz többé. Alig állottam még szomorúbb hivatással, fájdalmasabb kötelességgel szem­ben, mint ma, midőn róla kell nekrológot írnom. - Ne is várjon tőlem senki sem hangzatos dolgokat, különben sem értek a cifra szavakhoz; elmondom... azaz... dehogy tudom elmondani, dehogy tudom leírni, csupán átérzem és át­szenvedem zokogó szívvel, kit és mi mindent veszítettünk mi Benned, Istenben boldogult kedves jó barátom! Oláh György sem volt hibák nélkül szűkölködő ember, voltak fogyatko­zásai, voltak hibái neki is. De minő fogyatkozások, minő hibák! Aminők más­nál és másban erényszámba mennek. Ezek a fogyatkozásai s hibái épp annyira vonzóvá, kedvessé tették őt, mint erényei. Igazi inkarnációja volt a francia mon­dásnak, mely szerint „az embereket nem unalmas erényeikért, hanem szeretet­reméltó hibáikért kedveljük meg". Ami hiba volt Oláh Györgyben, egyetlenegy sem volt visszataszító, ellenszenvet keltő, de valamennyi alkotó, kiegészítő, el­választhatatlan része az ő szeretetreméltó kedves egyéniségének. Költőibb, gyöngédebb és finomabb lelkületű embert pedig nála képzelni sem lehet. Robusztus, atléta külsőben oly fokú gyöngédség, mint Oláh György­ben, hihetetlen ellentét, mely imponált és bámulatot keltett. A mi kiforratlan, minden lépten-nyomon érdek- és érzelmi kontroverzi­ákban leledző kis társadalmunkban mennyi összeütközés volt csak két évtized alatt is, minden rendű-rangú s vérmérsékletű emberek és jó barátok között. Ahány összeütközés, annyi csírája s alapja az afféroknak. Két évtized óta sok ember, aki ma tekintélyes egyén, boldog családapa, annak köszönheti, hogy élő vagy épkézláb ember, hogy az afférok túlnyomó részében Oláh György mint párbajsegéd vagy becsületbíró szerepelt, és az ő gyöngéd lelkülete mindig ke­reste s megtalálta a békés kibontakozás ösvényét anélkül, hogy a korrektség lényegét feláldozni kellett volna. Az ő minden kételyen felülálló lovagias érzü­lete s tekintélye fedte a békés kiegyenlítés elfogadhatóságát, úgyhogy amely afférban ő is asszisztált, csakis oly és ama esetekben jutott a fegyvernek szerep, amely esetek a legenyhébb felfogása mellett is csak párbajjal intézhetők el. Olyan kis társadalomban, mint mi élünk, nem kis dolog ez, és eléggé nem méltányol­ható érdeme s dicsősége a megboldogultnak. Húsz esztendő óta nem volt Gyulán olyan közérdekű mozgalom, mely­ből Oláh Györgyöt az oroszlánrész meg ne illette volna. Sőt a legtöbb közhasz­nú mozgalom az ő kezdeményezése s vezérlete alatt indult meg. A sportklub, a tűzoltó egyesület az ő iniciatívája volt. Azonkívül még egysereg közérdekű in­tézmény. Hogy nem mind valósult meg, és a mi meg is valósult, hogy annak egy része nem bizonyult életrevalónak, az nem az eszme életrevalóságának hi­ányán, nem azjő ügybuzgalmán, szorgalmán, anyagi erejét messze meghaladó áldozatkészségén múlt, hanem a mi kis társadalmunk szegénységén, az áldo­zatra képesek érzéketlenségén és ama irigységgel vegyes sajátságos kicsinyeske-

Next

/
Thumbnails
Contents