Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Arcélek a múltból
kőznünk. És íme, amidőn az előre várt, az előre tudott, sőt a humanizmusból kikönyörgött katasztrófa beállott, amidőn soká s nagyon sokat szenvedett földi részei két nap óta hant alatt is pihennek: még mindig nem tudok kibékülni a gondolattal, még mindig nem tudom megszokni a tudatot, hogy Oláh György nincs és nem lesz többé. Alig állottam még szomorúbb hivatással, fájdalmasabb kötelességgel szemben, mint ma, midőn róla kell nekrológot írnom. - Ne is várjon tőlem senki sem hangzatos dolgokat, különben sem értek a cifra szavakhoz; elmondom... azaz... dehogy tudom elmondani, dehogy tudom leírni, csupán átérzem és átszenvedem zokogó szívvel, kit és mi mindent veszítettünk mi Benned, Istenben boldogult kedves jó barátom! Oláh György sem volt hibák nélkül szűkölködő ember, voltak fogyatkozásai, voltak hibái neki is. De minő fogyatkozások, minő hibák! Aminők másnál és másban erényszámba mennek. Ezek a fogyatkozásai s hibái épp annyira vonzóvá, kedvessé tették őt, mint erényei. Igazi inkarnációja volt a francia mondásnak, mely szerint „az embereket nem unalmas erényeikért, hanem szeretetreméltó hibáikért kedveljük meg". Ami hiba volt Oláh Györgyben, egyetlenegy sem volt visszataszító, ellenszenvet keltő, de valamennyi alkotó, kiegészítő, elválaszthatatlan része az ő szeretetreméltó kedves egyéniségének. Költőibb, gyöngédebb és finomabb lelkületű embert pedig nála képzelni sem lehet. Robusztus, atléta külsőben oly fokú gyöngédség, mint Oláh Györgyben, hihetetlen ellentét, mely imponált és bámulatot keltett. A mi kiforratlan, minden lépten-nyomon érdek- és érzelmi kontroverziákban leledző kis társadalmunkban mennyi összeütközés volt csak két évtized alatt is, minden rendű-rangú s vérmérsékletű emberek és jó barátok között. Ahány összeütközés, annyi csírája s alapja az afféroknak. Két évtized óta sok ember, aki ma tekintélyes egyén, boldog családapa, annak köszönheti, hogy élő vagy épkézláb ember, hogy az afférok túlnyomó részében Oláh György mint párbajsegéd vagy becsületbíró szerepelt, és az ő gyöngéd lelkülete mindig kereste s megtalálta a békés kibontakozás ösvényét anélkül, hogy a korrektség lényegét feláldozni kellett volna. Az ő minden kételyen felülálló lovagias érzülete s tekintélye fedte a békés kiegyenlítés elfogadhatóságát, úgyhogy amely afférban ő is asszisztált, csakis oly és ama esetekben jutott a fegyvernek szerep, amely esetek a legenyhébb felfogása mellett is csak párbajjal intézhetők el. Olyan kis társadalomban, mint mi élünk, nem kis dolog ez, és eléggé nem méltányolható érdeme s dicsősége a megboldogultnak. Húsz esztendő óta nem volt Gyulán olyan közérdekű mozgalom, melyből Oláh Györgyöt az oroszlánrész meg ne illette volna. Sőt a legtöbb közhasznú mozgalom az ő kezdeményezése s vezérlete alatt indult meg. A sportklub, a tűzoltó egyesület az ő iniciatívája volt. Azonkívül még egysereg közérdekű intézmény. Hogy nem mind valósult meg, és a mi meg is valósult, hogy annak egy része nem bizonyult életrevalónak, az nem az eszme életrevalóságának hiányán, nem azjő ügybuzgalmán, szorgalmán, anyagi erejét messze meghaladó áldozatkészségén múlt, hanem a mi kis társadalmunk szegénységén, az áldozatra képesek érzéketlenségén és ama irigységgel vegyes sajátságos kicsinyeske-