Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

A püspök és a káptalan ezek után Fetser Antal kanonokot delegálta abba a bizottságba mely, tot discrimina rerum, megvalósította a gyulai római katolikus hitközségi főgimnáziumot. Ez az elnevezés is Fetser eszméje volt. Az a hitem, az a meggyőződésem, hogyha Fetser Antal nincs, vagy ha nem karolja fel az eszmét, a gyulai főgimnázium felállítása, ha nem is marad el, de évtizedekre terjedő halasztást szenvedett volna. Eletem büszkeségének tartom, hogy a vele való sűrű érintkezés alatt meg tudtam nyerni magam iránt egyéni bizalmát. Eme, engem végtelenül megtisztelő bizalomnak jele volt, hogy egyik váradi látogatásomkor bemutatott egy fiatal papnak, bizalmasan mondva, hogyha Isten is úgy akarja, ez a fiatal pap: Szabad - ekkor még Freywoldt - Endre lesz a gyulai gimnázium igazgatója. Szabad Endre - mint monda - neki iskolatársa s jó barátja. A későbbi években, amikor Fetserrel, akkor már mint győri püspökkel, Pesten véletlenül találkoztam, nagy érdeklődéssel kérdezősködött Gyuláról, a főgimnáziumról, részvéttel, fájdalommal emlékezve meg Szabad Endre korai haláláról. Amidőn a „kegyelmes" címet magával vonó első osztályú érdemkereszttel tüntették ki, gratuláltam neki, azzal a szívből fakadó kívánsággal, hogy aranymiséjét pár év múlva jó erőben és egészségben a visszahódított, integer, ősi egyházmegye s káptalan székhelyén, Váradon mutathassa be az Egek Urának. Fájdalom, ez a kívánságom, mindnyájunk fohásza, egyben az ő - amint nekem kedvesen válaszolta - legfőbb vágya nem valósulhatott meg. Meghalt anélkül, hogy Nagy-Magyarország feltámadását életében elérhette volna. Lelki szükségletet elégítek ki, midőn eme szerény sorokban Gyula városa iránt tanúsított nemes jóságáról megemlékezve s tanúságot téve, haló porainak is hálás köszönettel adózom. Requiscat in pace! Tiszteletünk, szeretetünk és kegyeletünk virraszt örök álma fölött! (Az élet alkonyán i. m. 70-76. p. és Békés, 1933. okt. 15.)

3 Oláh György

1 A menthetetlenség tudata, a fátum kérlelhetetlensége idestova egy egész esztendő óta törekedett velünk megszoktatni a borzasztó gondolatot, a rettenetes tudatot, hogy hasztalan az orvosi tudomány, mely tehetetlenül áll az őt karmai közé vett gyilkos kórral szemben, hasztalan a legodaadóbb ápolás, hasztalan szeretteinek fájdalma, barátainak bánata, hasztalan és hiú dolog minden: el kell és el fogjuk őt veszíteni; az utóbbi hetek alatt szenvedései annyira fokozódtak és elviselhetetlenekké váltak, hogy amitől különben rettegtünk, annak még mielőbbi bekövetkezését is kellett óhajtanunk és mint megváltásért imád3 A bevezető gondolatok a két változatban különböznek. 1 Oláh György történetírói munkájáról: Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula, 1938. I. köt. 19-20. p.