Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

A püspök és a káptalan ezek után Fetser Antal kanonokot delegálta abba a bizottságba mely, tot discrimina rerum, megvalósította a gyulai római katoli­kus hitközségi főgimnáziumot. Ez az elnevezés is Fetser eszméje volt. Az a hi­tem, az a meggyőződésem, hogyha Fetser Antal nincs, vagy ha nem karolja fel az eszmét, a gyulai főgimnázium felállítása, ha nem is marad el, de évtizedekre terjedő halasztást szenvedett volna. Eletem büszkeségének tartom, hogy a vele való sűrű érintkezés alatt meg tudtam nyerni magam iránt egyéni bizalmát. Eme, engem végtelenül megtisz­telő bizalomnak jele volt, hogy egyik váradi látogatásomkor bemutatott egy fiatal papnak, bizalmasan mondva, hogyha Isten is úgy akarja, ez a fiatal pap: Szabad - ekkor még Freywoldt - Endre lesz a gyulai gimnázium igazgatója. Szabad Endre - mint monda - neki iskolatársa s jó barátja. A későbbi években, amikor Fetserrel, akkor már mint győri püspökkel, Pesten véletlenül találkoz­tam, nagy érdeklődéssel kérdezősködött Gyuláról, a főgimnáziumról, részvét­tel, fájdalommal emlékezve meg Szabad Endre korai haláláról. Amidőn a „kegyelmes" címet magával vonó első osztályú érdemkereszt­tel tüntették ki, gratuláltam neki, azzal a szívből fakadó kívánsággal, hogy arany­miséjét pár év múlva jó erőben és egészségben a visszahódított, integer, ősi egyházmegye s káptalan székhelyén, Váradon mutathassa be az Egek Urának. Fájdalom, ez a kívánságom, mindnyájunk fohásza, egyben az ő - amint nekem kedvesen válaszolta - legfőbb vágya nem valósulhatott meg. Meghalt anélkül, hogy Nagy-Magyarország feltámadását életében elérhette volna. Lelki szükségletet elégítek ki, midőn eme szerény sorokban Gyula városa iránt tanúsított nemes jóságáról megemlékezve s tanúságot téve, haló porainak is hálás köszönettel adózom. Requiscat in pace! Tiszteletünk, szeretetünk és kegyeletünk virraszt örök álma fölött! (Az élet alkonyán i. m. 70-76. p. és Békés, 1933. okt. 15.) 3 Oláh György 1 A menthetetlenség tudata, a fátum kérlelhetetlensége idestova egy egész esztendő óta törekedett velünk megszoktatni a borzasztó gondolatot, a rettene­tes tudatot, hogy hasztalan az orvosi tudomány, mely tehetetlenül áll az őt karmai közé vett gyilkos kórral szemben, hasztalan a legodaadóbb ápolás, hasz­talan szeretteinek fájdalma, barátainak bánata, hasztalan és hiú dolog minden: el kell és el fogjuk őt veszíteni; az utóbbi hetek alatt szenvedései annyira foko­zódtak és elviselhetetlenekké váltak, hogy amitől különben rettegtünk, annak még mielőbbi bekövetkezését is kellett óhajtanunk és mint megváltásért imád­3 A bevezető gondolatok a két változatban különböznek. 1 Oláh György történetírói munkájáról: Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula, 1938. I. köt. 19-20. p.

Next

/
Thumbnails
Contents