Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Arcélek a múltból
Frigyes gróf a sikertelen római út után is csak nehezen tudta rávenni, hogy a gimnáziumi bizottság más rendet kérhessen fel a gimnázium létesítésére. A bizottság ily irányú kísérletei is - sajnos - meddőknek bizonyultak. Sorba járták, s felkérték a Benedek-rendieket, az irgalmasokat, a cisztercieket. Egyiknek sem volt elég novíciusa; valamennyi kénytelen volt emiatt intézeteiben világi tanárokat is alkalmazni. Szó sem lehetett róla, hogy Gyulára jöjjenek. Jászóváron, ahol magam is jártam, a premontreiekben volt ugyan hajlam és képesség is, de ezek olyan súlyos anyagi feltételeket kötöttek ki, melyek az állami gimnázium létesítésének költségeit is felülmúlták. Mindeme kísérletek meghiúsulásai nagy kedvetlenséget okoztak a bizottságban, még nagyobbat a város közönségében. Sokan állami gimnázium létesítésére törekedtek. Ennek azonban két nehézsége volt. Az egyik - nem kicsinylendő - az, hogy az 50 000 forint e célra nem állott rendelkezésre, a másik pedig az akkori kormány makacs vonakodása újabb állami gimnáziumok létesítésétől. Főreáliskoláról lehetett volna szó, s különösen Zsilinszky Mihály, akkori kultusz államtitkár azt határozottan meg is ígérte, de gimnáziumról hallani se akartak. Gyula városának azonban mindenáron gimnázium volt a törekvése. A vármegyében levő három - a szeghalmival most már négy - hasonló protestáns intézet mellett pedig az volt a nézetünk, hogy Gyulán csak akkor lesz gimnázium, ha az katolikus lesz. Ha nem lesz katolikus, akkor gimnáziumunk sem lesz. Mint az előkészítő bizottság jegyzője, többször jártam Nagyváradon, adtam és kaptam az aulában információkat a gimnáziumi akció egyes stádiumaira nézve. Jó emlékű Grócz Béla kanonok révén ismerkedtem meg és léptem érintkezésbe Fetser Antal püspöki irodaigazgatóval, Schlauch Lőrinc bíboros püspök oldalkanonokjával, s egyben legbizalmasabb emberével. A bíboros ugyanis maga is el volt kedvetlenedve akkortájban "vvènckheim Krisztina grófnő általa is hathatósan támogatott Jézus társasági atyáknál tett, és eredménytelenül maradt kísérlete után. Elkedvetlenítették a hazai rendeknél tett sikertelen lépéseink is, és a gyulai gimnázium ügye majdnem holtpontra jutott, annyival is inkább, mert a püspökségnél a Debrecenben is tervezett katolikus főgimnázium felállítása került előtérbe. Nagy szerencsére Fetser nemcsak nem-csüggedt el, hanem - mondhatom - valósággal apostolává lett a gyulai gimnáziumnak. Az ifjú kanonoknak erélye, ügybuzgósága, továbbá szívjósága folytán csaknem döntő befolyása volt a bíboros püspöknél és a káptalannál. Az ő agyában fogamzott meg az ötlet, hogy a bíboros saját költségén maga képeztet ki fiatal papokat tanároknak a gyulai gimnáziumhoz. Ezenkívül az ő befolyására vállalt a püspök egyházmegyéje terhére évi 4000 forintot a gyulai gimnázium fenntartási költségeihez, és megnyerte megdicsőült királyunknak, mint legfelsőbb kegyúrnak, a hozzájárulását ahhoz, hogy ez a kötelezettség örök időre kiterjedjen. Fájdalom, ez az örök idő alig tartott két évtizedig! Megszűnt, legalábbis reánk nézve megszűnt; adja Isten, hogy csak szüneteljen, és újra helyreálljon teljes fényében a váradi püspökség és a káptalan is. Sajnos, ez idő szerint azonban odaveszett nemcsak a püspöki járulék, hanem a nemes grófnő 50 000 forintos alapítványa is.
