Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

szerkesztői működése Gyula városa modern irányú fejlődésének, előrehaladásának, hogy úgy mondjam, Gyula reneszánszának fő tényezője lőn. Polgármesteri működésére esik a polgári iskola kreálása, a Sugárút, amely a város terjedésének és szépészetének alapjává lőn, a népkert és a pavilon és egy egész csomó institúció megizmosítása, melyek egyenkint és különösen összességükben hathatósan hozzájárultak a város anyagi s kulturális haladása biztosítására. Es csak akkor lehet eléggé méltányolni Dobay Jánosnak hervadhatlan érdemeit, ha meggondoljuk, hogy mily nehézségekkel kellett megküzdenie, minő akadályokat kellett a haladás ösvényéről csaknem lépésről lépésre eltávolítania. Amikor polgármesteri székébe ült, irtózatosan dühöngött a kolera, s fél éven keresztül ennek elfojtása képezte az ő s a pozícióját vele újoncképpen elfoglalt városi tanács feladatát; a következő esztendők az árvizek elleni, mindig titáni védekezés, majd az árvíz okozta katasztrófák bajai orvoslására kötötték le java erejét. Akárhányszor megtörtént, hogy Dobay János napokat és éjszakákat töltött kinn az átázott töltéseken, és nemcsak szellemi, hanem alkalomadtán fizikai munkásságot is fejtett ki, mint egy közönséges napszámos, csak hogy buzdítson, lelkesítsen, jó példával elöl járjon. Három ízben emelte a közbizalom polgármesteri székbe, és egy gyűlöletes hajsza után, amelyben azonban az ő neve, az ő egyéni tisztessége még gondolatban sem volt érintve, a választási ciklust be sem várva, hat év előtt önként visszalépett hivatalától, és Johnson módjára visszament műhelyébe egyszerű iparosnak, ami különben nem hivalgásból, hanem meggyőződésből, külső megjelenésében is mindig maradt. A közügyek iránti érdeklődését azon túl is fenntartotta. Különösen a kulturális és jótékony egyletek érdekében működött és fáradozott. A Nőegyletnek közhasznú mulatságai rendezésében mondhatni egyetlen agilis férfitagja volt; az egyház, a Közművelődési Egylet, a vármegye különféle bizottságai, ahol önzetlenül, díj nélkül kell a közügyekben szerepelni, időt vesztegetni, legszolgálatkészebb tagjukat vesztik Dobay János halálával. Amily kevéssé volt hiú, épp annyira önérzetes és büszke volt, mint férfiú szavára, mint üzletember renoméjára, becsületére. Betegsége - fájdalom - hetek, hónapok óta szobához és ágyhoz kötötte; roppant szenvedései voltak, és hasábokra terjedő érvelésnél élénkebben és találóbban illusztrálja lelkületét, gondolkodásmódját, hogy kórágyon sínylődve, betegségénél jobban érdekelte a monográfia sorsa; ezt féltette, ennek érdekében tette meg elsősorban intézkedéseit úgy, hogy halála esetében - melynek bekövetkeztéről sejtelme volt - az anyagi érdek figyelmen kívül hagyása mellett önzetlenül, tisztán ambícióból és ügyszeretetből vállalt nagy munka, a koncepcióhoz méltó alakban elkészüljön, és csak akkor nyugodott meg, amidőn a monográfia technikai kivitelét biztosította. Ez a monográfia technikai szempontból is olyan alkotás, olyan monumentális munka, minő még Magyarország egyetlen vidéki nyomdájából nem került ki, s évtizedekre szóló bizonyítéka marad Dobay János ízlésének, csínjának és ipari szoliditásának. Halála nagy veszteség családjára, a városra, vármegyére, egyházra, a humánus és kulturális testületekre, mert mindenütt oly űr maradt utána, melyet soká, igen soká nem fogunk betölteni tudni.