Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

szágszerte is, mert visszavonultsága után is igen széles körökben nagy tiszteletben és megbecsülésben részesült. Köröstarcsán hunyt el és áldott hamvai ott nyugszanak a református temetőben, mélységes kegyelet virrasztva örök álma fölött. (Az élet alkonyán i. m. 84-99. p. és Békés, 1934. aug. 5., aug. 9., aug. 12.) Dobay János

1 Ne várjon tőlem senki hangzatos nekrológot; szavakat válogatni sohasem szoktam és legkevésbé tudnék most. - Igaz, hogy napról napra láttam hanyatlani, hogy súlyos betegsége a katasztrófára előkészített; mégis oly súlyosan érint, annyira átérzem a pótolhatatlan veszteséget, a kábító csapást, amelyet a gyászos tény bekövetkezése keltett, hogy képtelen vagyok eszméimet rendbe szedni, s írni róla úgy, amint átérzem, és amint írni szeretnék a boldogultról, akit az embernek, a polgárnak mintaképéül tekintettem amióta a sors véle szoros összeköttetésbe hozott, tehát idestova egy negyedszázad óta. Aki azonban életében semmit sem gyűlölt úgy, mint a hízelgést, annak megígértem neki - áldott haló porait sem akarom bizantinizmussal sérteni. Ember volt ő is, nem mentes a hibáktól, gyarlóságoktól. De minő hibák, minő gyarlóságok? Egyéniségétől elválaszthatatlan, egyéniségének kifolyását képező olyan tulajdonságok, melyek másnál erény számba esnének, de mivelhogy túlzásig vitte, őbenne tényleg hibákká váltak. Polgármesteri székében, hatalma s dicsősége tetőpontján, egyénileg ugyanaz a mesterkéletlen természetesség és megtestesült igénytelenségvolt, mint amidőn hat esztendő előtt visszavonult üzletéhez, vagy amidőn mint kezdő fiatal iparos idegenül megtelepedett városunkban, amelynek rövid idő múlva első polgára lőn és élte végéig annak maradt. Talán sohasem volt egészségesebb közszellem a városban, mint Gyulán 1873-ban, amidőn a közönség bizalma egy, a város falai között még akkor alig évtized óta tartózkodó, szerény anyagi viszonyok között élő, igénytelen iparost ültetett a polgármesteri székbe. Nagyon egészséges közszellemnek kellett akkor lennie, hogy ez megtörténhessék. Mert Dobay János - bizony mondom nem „ stréber"-ke dett, egyetlenegy lépést sem tőn az állásért, és amidőn elfogadta, mindenféle egyéb motor befolyásolta rá, csak az önzés és egyéni hiúság nem, különben is olyan két tulajdonság, amely még csírában sem lappangott benne. És a közszellem, a közbizalom nem is csalatkozott benne. Gyula városa, boldogult emlékű Göndöcs Benedeken kívül senkinek sem köszönhet annyit, mint Dobay Jánosnak, kinek 17 éves polgármesteri, s azt megelőző s követő 1 Dobay János közéleti tevékenységéről: Erdész Ádám: A nyomda és a polgármesteri szék között. In: Emberek és folyamatok a történelemben i. m. 124-126. p.