Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

jelölt Wnckheim Frigyes gróffal szemben a baloldali Jancsovics Pált választották meg másodalispánnak, mind a kettőt nagy szótöbbséggel. Az 1869-i országos képviselő-választás alkalmával Szakái - ugyanazon oknál fogva, mint ahogy alispáni jelöltséget - nem vállalt többé képviselőjelöltséget sem. Nem akarta magát választási küzdelemnek kitenni. Mint baloldalit biztosan megválasztották volna Békésen - ahonnan különben utána Gonda László gimnáziumi igazgatót küldték fel helyette szélsőbaloldali programmal vagy a vármegye valamely más kerületében. De ő tántoríthatatlanul megmaradt Deák-pártinak, és elwáltoztatásról az ő puritán, disztingvált, nemes egyénisége és meggyőződése mellett még gondolni sem lehetett. A változott viszonyokban, további meddő küzdelem helyett, teljesen visszavonult a közszerepléstől, éspedig olyannyira, hogy 1870-ben elköltözött Gyuláról, ahol pedig 30 esztendőnél tovább élt és amely városnak politikai, társadalmi s közgazdasági életében vezető szerepe volt. Csupán egyetlenegy dolgot vállalt még. Azt is báró Víenckheim Béla direkt felkérésére, nevezetesen az 1873-i bécsi világkiállításra a Békés megyei világkiállítási bizottság elnökségét. 1870ben Gyuláról elköltözött szülőfalujába, Köröstarcsára, s csak ritkán jött el Gyulára sógornője, Tbrmássy Emília által nevelt két leánya meglátogatására. Köröstarcsán gabonakereskedéssel foglalkozott; nővérével, özv. Hatházy Istvánnéval, és igen magas kort ért édesanyjával élt haláláig a legteljesebb visszavonultságban. Ebben a csendes visszavonultságban, de egyben életének végnapjaiban érte egy nagy kedélyi megrázkódtatás:Tisza Kálmán 1875. február 3-án tartott híres parlamenti beszéde, melyben a Balpártnak vezére felfüggesztette közjogi elvét és rálépett az 1867-i kiegyezési alapra. Tiszával együtt egész pártja fuzionált és az egyetlen Irányi Dániel békési képviselő kivételével, Békés vármegye közjogi ellenzéki képviselői is a Deák-párttal együttesen alakították meg a Szabadelvű Pártot. Deák Ferenc, aki akkor már betegeskedett, az első volt, aki a pártba belépő nyilatkozatot aláírta, és mikor az aláírási ívet eléje terjesztették, csak annyit mondott: „Hát a Deák-párt nem volt szabadelvű?" Szakálra nézve - aki főleg, sőt mondhatni kizárólag a Deák-párthoz tartozása folytán szakított a közszerepléssel, és emiatt nem vállalt tisztviselői állást és képviselőjelöltséget sem - nagy politikai elégtétel volt a fúzió, melynek reá vonatkozólag bizonyára jelentőségteljes következményei lettek volna. Az új választások ugyanis előrevetették árnyukat, és őt a fúziókor miniszterelnöki tisztet vállalt

"VCènckheim Béla és Tomcsányi József Békés megyei főispán kezdeményezésére, de főleg fényes múltja folytán, ez alkalomból kifolyólag csaknem bizonyosan megválasztották volna képviselőnek a vármegye valamelyik választókerületében, legvalószínűbben Gyomán, és ezúttal a jelölés és képviselői vállalás alól ki se térhetett volna. De a sors könyvében másképp volt megírva. A közélet terén újra érvényesülésnek indult jeles népköltőt orvul hirtelen gyilkos kór támadta meg, amelynek következtében 1875. február 16-án váratlanul meghalt. Halála, mely aránylag fia*"

1 korban, 59. évében következett be, nagy megdöbbenést és mélységes részvétet keltett nemcsak Gyulán, hanem az egész vármegyében, sőt or-