Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

helybenhagyó, sem megtagadó. Széli is fenn járt Bécsben a kabinetirodában, és hazajőve onnan megkérdezte az elnöki osztályt, hogy van-e olyan tisztviselő tagja a Belügynek, aki szerbül tud. Péter Pál titkárt nevezték meg olyannak, akit Széli rögtön magához hívatott, és meg sem kérdezve, hogy vállalja-e vagy sem, kijelentette neki, vegye tudomásul, hogy Újvidéknek ő a főispánja, mert őt fogja felterjeszteni. Ugyanakkor Falk Miksa kérette magához Kéry Gyulát, akit mint volt munkatársát mindig nagyra becsült és szívből szeretett, titkolhatatlan elfogultsággal közölte vele, hogy Újvidékre elhatározott főispánsága meg nem valósulhatott. Hogy miért, azt ő sem tudja, mert Széli neki sem akarja megmondani, lévén az státustitok, de ennek Kéryvel való közlésére - amire a miniszterelnök képtelen - őt, Falkot kérte fel. Csak annyinak a közlésére van felhatalmazása, hogy Kéry etikai lényére legkisebb homályt hárító ok vagy ürügy nem forgott és nem forog fenn. Széli nemcsak Fáikkal, hanem a tőle felvilágosítást kérő Hodossyval és Ugronnal, sőt minisztertársaival szemben sem gombolkozott ki, hogy Kéry meghiúsult főispánságának okát megmondja. Nem tudta azt meg mint Lukács László sógorával, Lukács Györggyel közölte - a pénzügyminiszter sem és más sem. De annyit ő is mondott, hogy Széli szerint Kéry felemelt fővel járhat, mert egyéni etikája teljesen foltmentes - az volt, és az is marad. Csak évek hosszú sora után, a darabont korszak alatt tudta meg löst Gyula kultuszminiszter, aki Kéry Gyula sógora volt, a valóságot, ami iránt Kéry Gyula hasonnevű poéta fia nagybátyjánál érdeklődött, nevezetesen azt, hogy König Károly hiúsította meg a főispáni kinevezést. König, midőn a kinevezési okiratot Ferenc Józsefnek aláírás végett előterjesztette, megengedte magának azt a megjegyzést, hogy ő ösmeri Kéryt, és nem tartja szerencsés választásnak kinevezését. König, aki magyar kabinetfőnöki minőségben a király bizalmát teljes mértékben élvezte, elérte ezzel a megjegyzéssel azt, hogy a felség Szélinek szóba hozta, nem volna-e Kérynél alkalmasabb valaki, mert azt szívesebben nevezné ki. Széli megtudva, hogy König ellenzi Kéry kinevezését, nem akarva kabinetkérdést felvetni, s Königgel ellenséges viszonyba jutni, elég gyenge volt a kinevezési okiratot aláíratlanul magához venni, s ezzel a kinevezést meghiúsítani. Tost azt is megtudta, hogy Könignek nem politikai okból volt kifogása Kéry Gyula ellen, hanem tisztán és kizárólag egyéni gyűlölködés volt az ügy háttere, amelynek a „keresd az asszonyt" francia axióma képezte az alapját, mégpedig abból az időből származó, mikor Kéry és König a Bankgasse-i ház lakói és pajtások voltak. Az ugyanazon nőnek való udvarlásnak Königre nézve balsikerű, fájó emléke elevenedett fel, amiért évtizedek múltán vett magának retorziót. Nem forgott fenn státusérdek, státustitok, hanem egyéni bosszúmű volt az egész. Kéry Gyula, túlfűtött temperamentumához viszonyítva, miután teljes biztosítékot szerzett afelől, hogy etikai egyéniségén nem esett a legkisebb folt sem, és hogy az teljes integritásában fennmaradt, filozofikus megnyugvással fogadta a meghiúsult főispánságát, és rövid idő alatt teljesen napirendre tért fölötte. - A sors könyvében egyébként meg volt írva, hogy Kéry Gyulának főispánnak kell mégis lennie, mégpedig nem a kis Újvidéken, hanem az Alföld,