Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

szeges - a törvényszegés Bécsben székel, ott székel a bűn, ott székel a felelősség is. Azon felelősséget, melyet Ausztria kormánya magára vállalt akkor, midőn törvényeinket jogtalanul eltiporta, azon felelősséget, melyet e nemzetnek múltjáért, jelenéért és jövőjéért magára vállalt, míg törvényeink vissza nem állíttatnak, Isten keze sem róvhatja az ő vállaikról a mieinkre át. Azt mondják, hogy a nemzetiségek kérdése könnyebben lenne talán megoldható, ha felírunk. Én Bécsen keresztül nem akarok duzzogó testvéreinkkel baráti pohárt üríteni; egyesítsen bennünket a közös jog, a közös érdek, a közös szabadság, de nem a közös zsarnokság; nem fogadhatom el közvetítőül a baráti egyetértés helyreállítására azon hatalmat, melynek mióta él, irányelve mindig az volt: »divide et impera«; nem fogadnám el, még ha ő ajánlaná szolgálatát sem, mert: »timeo danaos et dona ferentes«. Azt mondják, hogy e határozat csak minket köt, s ennélfogva fölfelé nem lesz hatása. Én azt hiszem, nagyobb hatása lesz fölfelé, mint lefelé. - Avagy mi óhajtottuk-e ezen országgyűlést így, amint van? Mi kívántuk-e jelen helyzetet? Oh nem, mi ott állottunk az eke szarva mellett; nyugodtan tűrtünk, vártunk és reméltünk; nem kértünk mi semmit, mert meg valánk róla győződve, hogy jogunk van követelni, s vártuk az időt, midőn követeléseinket Isten kegyelméből érvényesíthessük. Felülről zendült meg a varázssíp, mely minket az alkotmányosság ezen gúnyterére vezetett, mi nem óhajtottuk azt, hogy az alkotmányos magyar szabadon választott tisztviselő a Steueramtokkal egy téren álljon. - Avagy nem gúny-e az adó erőszakos behajtása, nem gúny-e az új tiszti névsor, kivéve a kiveendőket? Ismerjük őket, ítéltek fölöttünk azért, mert szerettük azon törvényeket, melyeket ők is ápolnak. De nem akarom én magamat keserű szemrehányásokra vezettetni, bocsánat is, hogy el valék egy kissé ragadtatva, csak azt akarom én mondani, hogy felülről szükségeltek e helyzetet, nekik kellett ezen országgyűlés, mi várhattunk volna még. Ha tehát megtudják, hogy szükségeiket mindaddig, míg törvényeink vissza nem állíttatnak, nem fedezhetjük, s erre határozatot hozunk, nagyobb hatása lesz ennek mind fel, mind lefelé. Szóval, míg az őszinteség napja felülről nem ragyog, én addig a bizalmatlanság sötét palástjába burkolózom, ha egyszer a nap feltűnik, idejét látandom én is annak, mit Deák Ferenc, nagy hazánkfia mond, hogy vessünk fátyolt a múltra, s talán kész leszek az első sorban kiáltani: »Uram, magyarok királya! Bíztál bennünk, mi megvédünk a világ ellen, vagy elveszünk erted« - de addig sötéten hallgatok. Némely képviselők, hivatkozván a megyékre, kijelentem, hogy azon megye, melyet képviselni szerencsém van, már a január 16-i leiratra sem válaszolt - amit ott nem tettünk, itt sem tehetem. Pártolom a határozatot." Terényi klasszikus beszéde óriási hatást tőn a házra. A képviselők pártkülönbség nélkül tapsolták meg, és percekig tartó lelkes ovációban részesítették. A legnagyobb sikere az volt, hogy legnemesebb ellenfele, Deák Ferenc is sietett üdvözlésére, s hívei előtt a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott róla. Hiszen az alapelveket illetőleg nem is volt közöttük ellentét. A haza bölcse azután is kereste Terényivel az érintkezést, és amikor nagy törvényismeretéről, közjogi tu-