Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

Annak dacára, hogy a komáromi kapituláció egyik feltétele volt, hogy a vár védői szabad emberek lesznek, Terényi Lajos - aki e szabadságharc alatt mint honvéd és tisztviselő az osztrákok szemében végzetesen kompromittált embernek számított - egy ideig bujdosni kényszerült. Októberben kimenekült az országból, s Moldvában és lakiban tartózkodott. Két esztendeig élt külföldön, és csak akkor jött haza - 1851 vége felé -, mikor a hazafiak kivégzése véget ért, és a vérszomjas bosszú némileg enyhült. Mint komáromi katona igazolta magát, és egy darabig békében is hagyták. 1852-ben megnősült, nőül vévén Beliczey Máriát. Beliczey József volt megyei főpénztárnok hozzá méltó, fennkölt szellemű, nagy műveltségű leányát; és a közügyektől teljesen visszavonulva, gazdálkodással foglalkozott, nejének és kis gyermekeinek élve, csendes nyugalomban, amit csak a haza boldogtalansága fölött érzett hazafiúi bánata és fájdalma zavart meg. De a zsarnoki uralom állandóan gyanakodva figyelte, s noha semmit sem tudott észlelni viselkedésén, nem hitt neki és nem bízott benne. S amikor 1854-ben Almásy Pál kezdeményezésére külföldön egy titkos szövetség alakult, melynek célja volt fegyveres erővel visszaállítani a magyar alkotmányt, és proklamációt bocsáttattak ki, s haditerv készült, egyben a kiáltványok egy és ugyanaz nap az ország valamennyi vármegyéjének házára - így Gyulán is - felragasztattak, az abszolút hivatalsereg megriadva megkezdte az inkvizíciót, és azt kíméletlenül ejtette meg minden gyanúsnak tartott hazafiúval szemben. Londonból sikerült a hatalomnak egy névsort szerezni, melyen azok a hazafiak voltak feljegyezve, kikre szükség esetében benn a hazában számítani lehet. Ezek közt volt Terényi Lajos neve is. O maga semmit sem tudott erről a névsorról, noha magáról az összeesküvésről tudomása volt. Semmi rosszat nem sejtve csendesen élt családi körébe elvonultan, Gyulán, amidőn egy zivataros éjszaka fegyveres zsandárok rohanták meg házát, és kétségbeesett nejének karjaiból kiragadták, s egy készen befogva állott kocsin Szarvason, Szolnokon át Pestre hurcolták fogságba. Másnap reggel villámsebességgel terjedt el város- és megyeszerte a hír, hogy Terényi Lajost elfogták. Mindenki megdöbbent a rémítő hír hallatára, mert akkor olyan idők voltak, hogy akit mint magyar hazafit elfogtak, az nemigen tért vissza a börtönből. A család, különösen a szerető hitves kétségbe volt esve. De ki kell emelni Terényi férfias viselkedését a veszély percében. Nem gondolt a menekülésre, sem az erőszakos ellenállásra. Egyedül az áldott nőt vigasztalta, hogy ne féljen, vissza fog ő térni, mihelyt kihallgatják, mert vétkesnek nem érzi magát. Először a pesti Neugebaudébe hurcolták, és ott hallgatták ki, majd több társával együtt elszállították Bécsbe a Kriminal Gebaudéba, és ámbár a legszigorúbb vizsgálatnak volt alávetve, nem tudtak semmi valóban terhelő bűnt rásütni. Családjának egyes tagjai, különösen Arnold bátyja és neje - aki magától Ferenc József császártól kért és kapott nagynehezen rá engedélyt - ismételve jártak fenn Bécsben, részint, hogy a foglyot vigasztalják, részint és főleg, hogy szabadlábra való helyezését kieszközöljék. Sok fáradság és sok költség után végre - csaknem egyévi fogság után - sikerült őt kiszabadítani. A körülmények és az uralkodó család akkor már békülékenyebbé vált szelleme egyaránt segítette a szabadon bocsátást.