Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

utólag kinevezett, de sokkal büszkébb lévén, barátaim, pártfogóim és rokonaim tanácsára lemondottam." Amikor 1848-ban a szabadságharc kitört, abban Terényi Lajos mint nemzetőri lovastiszt vett részt. Ott volt többek között a délvidéki Neusina melletti véres csatában, ahol az ellenség közül mintegy hatszázan estek el, és csak 23-an maradtak életben. Kiss Ernő nagy dicsérettel szólt a neusinai fegyvertényről és a békési lovasságról, akik között Terényi is volt. Majd Arad vidékén harcolt. Egy ágyúgolyó szele lesodorta a kalapját és szemét is megsértette. Az erdélyi hadjárat pedig súlyosan megrongálta egészségét, úgyhogy 1848 végén nagy betegen kellett Gyulára hazajönnie. A vármegye, ahol két esztendővel azelőtt egy szerény esküdti állást sem tudott magának kivívni, a harctérről kényszerűségből hazajött ifjú hőst megválasztotta főszolgabírónak. Ez az állás pedig nemcsak fényes, hanem egyben igen súlyos pozíció volt akkor. Az egész járás ugyanis csaknem egészében felszabadult jobbágyokból állott, akik a szabadság beköszöntét nem annyira, sőt éppen nem közjogi s nemzeti szempontból értékelték, hanem azt hitték, hogy a földesúri jogok megszűntével a föld eddigi birtoklási joga is megszűnt, és a földnek magának is tulajdonosai lettek, s azt megkezdték önkényűleg maguk között felosztani, úgyhogy valóságos anarchia fejlődött ki. Különösen az orosházi járásban, amelynek közigazgatása Terényi vállain nyugodott, fenekestől felfordult és nagyon veszedelmessé vált a helyzet. Az ifjú főszolgabíró azonban fényesen bebizonyította, hogy a fölötte súlyos helyzetnek ura tud lenni. Ékesszólása, tapintata és, ahol szükség volt rá, bátor fellépése és erélye csodákat művelt. A lázongást, a zavargásokat, az önkényes földosztást rövidesen megszüntette, a turbulenseket teljesen leszerelte, és a fiatalokat - akik addig csak ímmel-ámmal, csak hatósági kényszerre fogtak fegyvert - rábírta, hogy önként álljanak be honvédnek. Főszolgabírói minőségében szerzett nagy érdemeit a vármegye azzal honorálta, hogy az 1849 júniusában Gyulán megejtett tisztújításkor, amikor Szombathelyi Antal első alispán ebbeli tisztéről végképpen lemondott, Tomcsányi József másodalispán pedig Arad vármegye főispánjává neveztetett ki, huszonnégy éves korában alispánnak választotta. Ilyen fiatal alispánja sem azelőtt, sem azóta nem volt sem Békésnek, sem az ország egyetlen vármegyéjének.Terényi Lajos az elképzelhetetlenül nehéz viszonyok között ezt a tisztét is teljes sikerrel töltötte be. A szabadságharc az orosz intervenció következtében azonban rövidesen válságba került, az adminisztráció lehetősége napról napra súlyosabb lett, úgyhogy a magyar kormány Terényi hatáskörét kibővítette, s őt júliusban kormánybiztosnak nevezte ki, de ebbeli megbízatását csak rövid ideig teljesítette. Bekövetkezett a temesvári vesztett csata, a Világoson történt kapituláció után a honvédség tisztikarának a gyulai vár előtt való fegyverletétele és Kossuth Lajos Törökországba való kimenetele. Csupán Klapka tartotta még Komáromot. Sokan azt remélték, hogy Komárom megtartásával kedvezőbb fordulatot vehetnek az események. Ezek közé tartozott Terényi is, aki az alispáni széket elhagyva Komáromba ment a vár védői közé, hol is őt a várparancsnok Klapka az 1849. szeptember 16-án kelt okirattal, a komáromi és felső honvédségi kormánybiztos Újházi László - a későbbi hírneves amerikai emigráns és ott Új-Buda alapítója - ellenjegyzésével századosnak nevezte ki.