Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

éspedig nemcsak mint a város alkalmazottja, hanem mint a polgármester tulajdonát képező Békés főmunkatársa, s elhunyta után két évtizedet meghaladó időn át a lap felelős szerkesztője - tanúságot tehetek róla, hogy Dobay éppen úgy, mint annak idejében nem áhítozta a polgármesteri állást, éppoly kevéssé aspirált a kép viselő jelöltségre, amelyről különben is biztosan tudta, hogy képviselőséggé nem válhat. De lelkes 48-as volt, nem akarhatta tehát a hatvanhetet küzdelem nélkül egyhangú győzelemhez juttatni, még ha Göndöcsről is volt szó, akivel különben úgy a köz-, mint a magánéletben mindig a legzavartalanabb és a legteljesebb harmóniában és egymás megbecsülésében éltek és működtek. Más hiányában, a negyvennyolcas elv érdekében elvállalta a néki egyhangúlag felajánlott jelöltséget. De a helyi óhajon kívül volt rá egyéb oka is, mégpedig országos érdekűn alapuló, mely a fővárosból indult ki. 1883 augusztusában Gyulán volt a magyarországi iparos ifjúsági egyletek kongresszusa, a segédek és tanoncok országos mintakiállításával összekapcsolva. Az a három nap, amíg a kongresszus és a kiállítás tartott, volt eddig Gyula városának legmozgalmasabb időszaka. Akkora idegenforgalom sem azelőtt, sem azóta nem volt a városban, Nagy-Magyarország minden részéről sereglett ugyanis ide az iparos osztály, éspedig önállók és segédek egyaránt. A kiállításnak Apponyi Albert gróf, mint akkori Békés megyei nagybirtokos és már nagyhírű képviselő, volt a védnöke, Dobay János pedig az elnöke. O, úgy is mint polgármester, úgy is mint ambiciózus iparos mert elsősorban annak vallotta s tartotta magát - elnöki minőségében heteken át éjjel-nappalra terjedő olyan óriási munkát, éspedig nemcsak szellemi, hanem fizikai munkát is fejtett ki a kiállítás körül, hogy annak kiváló sikerében mert országos hírre terjedő sikerrel járt - döntő osztályrésze volt. Meg kell jegyeznem, hogy még akkor nem voltak ipartestületek, csupán ipartársulatok szanaszét az országban, mégpedig iparágakra szorítkozók, és ezeknek az ipartársulatoknak működése jóformán csak a régi céhzászlók óvására, megújítására, és az elhaló társulati tagok eltemetésére szorítkozott, de ezekben ki is merült. Az országos érdekű ipari mozgalmak istápolása, sőt vezetése - szinte csodálatos, de így volt - az önálló iparosok helyett az iparos ifjak, a legény- és segédegyletek hatáskörébe jutott. Ez okból az Országos Iparegyesület részt vett és képviseltette magát az ilyen országos vándorgyűléseken és kiállításokon. így történt Gyulán is, ahol megjelentek a fővárosból és mindenfelől a haza legjelesebb iparos vezérei, többek között gr. Zichy Jenő, Ráth Károly, Mudrony Soma és Gelléri Mór is, akik az Országos Iparegyesület élén állottak, és akik nagy elismeréssel nyilatkoztak úgy a kongresszus, mint a kiállítás sikeréről és ezen siker kivívásában Dobay érdemeiről. Mellesleg írva, ez a kongresszus országos jelentőségűvé vált, mert Gyulán beszélték meg és határozták el, hogy két esztendő múlva, vagyis 1885-ben Budapesten országos kiállítást rendeznek, ami meg is történt. A következő esztendőben, 1884-ben voltak országszerte az új képviselőválasztások. Az ipar országos vezérei nagyon kívánatosnak tartották, hogy az új parlamentnek iparos tagjai is legyenek, eme közgazdasági ág nagy jelentőségének megfelelő számban, és a számon kívül megfelelő kvalitású iparos reprezen-