Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Történetek, krónikák, legendák
mint ilyen kvietálván és már katonáskodását megelőzőleg kitanulván a nyomdászatot, 1860-ban Gyulára költözött, ahol egy évtizedet meghaladó időn át az egyedüli nyomdatulajdonos volt - s nemcsak Gyulán, hanem az egész Békés vármegyében. Réthy Lipót ugyan már az ötvenes évek elején nyitott egy kis nyomdát Gyulán, de innen áttette Szarvasra, honnan rövidesen Aradra költözött, és akkor a vármegyében nem volt egy nyomda sem, amíg Dobay Gyulán meg nem nyitotta vállalkozását. Ami kultúra keletkezett itt, az az ő nevéhez fűződik és az ő érdeme volt. Az ő kezdeményezésére és szívós akciójára történt, hogy Gyula, mint a vármegye székhelye, szakított a hozzá méltatlanná vált nagyközségi szervezettel, és 1873-ban - mellesleg írva éppen abban az időben, amikor Göndöcs gyulai plébános lett - rendezett tanáccsá alakult. Igaz, hogy Dobayt elérte a nemezis, mert a közóhaj parancsára polgármesterségre kellett vállalkoznia. Megismétlem a szót: kellett, mert kézzel-lábbal tiltakozott ellene. Nem ambicionálta ugyanis, de nem is állott az érdekében. Ez az érdek ugyanis az volt, hogy maradjon meg műhelyében, amelynek szakszerű vezetése egész embert és annak egész tevékenységét igényelte. Az az - akkori - igen szerény javadalom, amit a polgármesteri fizetés nyújtott, egyáltalán nem volt ellenértéke annak, amit, mint üzletembernek kellett miatta veszítenie. Próbált is kitérni, és az ő kezdeményezésére Baranovics Gergelyt választották - helyesebben írva Dobay választatta meg - polgármesternek, aki azonban gyengélkedésére hivatkozással - ami nem is volt részéről ürügy, mert hiszen rövidesen meg is halt nem fogadta el megválasztását. így tehát, miután elementárisán megnyilatkozott általános közóhajjal állott szemben, amelyben a város egész intelligenciája is benne volt, különösen azon okból, hogy az általa propagált rendezett tanács egyáltalában megvalósulhasson, kénytelen-kelletlenül - érdeke ellenére - mégis vállalnia kellett a polgármesteri tisztet. Eme cikk keretén kívül esik ugyan Dobaynak polgármesteri minőségében Gyula városa körül szerzett érdemeinek részletes méltatása. Ez a Gyula város történetét megíró történész hivatása és feladata. Annyit azonban mégis meg kell állapítanom, hogy a gimnaziális irányt is betöltő első polgári fiúiskola létesítése, ami már polgármesterségének második évében megtörtént, kizárólag az ő érdeme. Nagy dolog volt ez, mert a polgári iskola létesítése lehetővé tette, hogy a gyulai fiúk a középiskola négy alsó osztályát itthon végezhessék el, és csak mint ötödik osztályosoknak kellett máshová menniük, ami a szülőkre nézve már akkor is nagy pénzmegtakarítás volt. Ugyancsak az ő érdeme, hogy a város közepéből kiindulólag kisajátítás révén a vasúti állomáshoz vezető Erdély Sándor út (akkor Sugárút) létesült. Addig ugyanis messze kerülővel, kövezetlen és így járhatatlan mellékutcákon lehetett csak az állomáshoz eljutni. Gyula város reneszánsza Dobay nevéhez és buzgó működéséhez fűződik. Nagy dolgokat végzett, éspedig a hetvenes és nyolcvanas esztendők folytonos árvizei miatt igen súlyos viszonyok között, amelyek fokozzák és sokszorozzák polgármesteri minőségében szerzett halhatatlan érdemeit. Magam - aki, mellesleg írva, mint tizenhét éves ifjú, 1873-ban egy és ugyanazon a napon léptem írnoki minőségben Dobay polgármesterrel a város szolgálatába, s vele mindvégig a legközvetlenebb összeköttetésben állottam,
