Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)

II. Keresztnévadási szokások a XIX. században - 10. Néhány megjegyzés a két évszázad keresztnévadási szokásairól

nek együtt kevésbé terhelt, esetleg a peremkészletbe tartozó több női keresztnévvel (Mária, Anna, Rozália, Erzsébet, Ludovika, Szidónia, Oktávia, Stefánia, Hermina, Krisztina, Olivia, Janka, Albina, Georgina, Petronella). A dinasztikus névadás gyakorlata érhető itt is tetten, hiszen a kor egyik ismert, tragikus sorsú asszonya, Rudolf trónörökös felesége Stefánia a Klotild Lujza Hermina Mária stb. nevet viselte. Ritka, divatos, különleges nevek belépését figyelhetjük meg a névadási gyakorlatba a névkészlet alapján. (Férfinévből képzettek: Alojzia, Ludovika, Antónia, Georgina stb., becézett névalak (Terike). Ugyanakkor megjelennek más ritka, ugyancsak védőszentként választható nevek a XIX. században is: Antónia, Emília, Franciska, Valéria, Jozefa, Jusztina, Etelka, Cecília, Gizella. Viselőik többsége az ókeresztény kor vértanúja volt, nevüket valószínűleg nem elsősorban a védőszentválasztás, mint inkább a névdivat emelte be a négyes nevek közé. (L. Etelka, Dugonics András első magyar regénye nyomán.) A korábbi évszázadokban népszerű nevek, mint a Zsófia, Krisztina ekkor már a többelemű, így a négyes nevek egyik alkotójává válnak. A Borbála név még a 9. legnépszerűbb, de már megjelenik a négyelemű nevek között is. 10. Néhány megjegyzés a két évszázad keresztnévadási szokásairól A két évszázad névadási gyakorlatának csupán a legjellemzőbb vonásait van módunkban, az alábbiakban röviden áttekinteni. A XVIII. században az összes kereszteltek száma közel tízezer (9803) a gyulai katolikus közösségben. A XIX. században a jelentős népességgyarapodás folytán már közel negyvenezer keresztelés (38 389) történt, csaknem négyszerese az előző évszázadénak. A nevek összetételének arányai lényegesen nem változtak a két évszázad során. A keresztnevek megoszlása alapján látható, hogy a XVIII. században mind a férfi, mind a női nevek között az egyes nevek domináltak (91,2, illetve 82,2%). A XIX. században a két nem névadása közti különbség kiegyenlítődik, 91% mindkét esetben az egyes nevek aránya. Az 1700-as években a kettős női nevek fordultak elő nagyobb számban (17,5%>), a fiúknál ez az arány a 10%-ot sem érte el. Az 1800-1895 közti évszázadban a kettős férfi és női nevek csaknem egyforma arányban vannak jelen (7% körüli). Kisebb mértékű emelkedést mutat a hármas nevek százalékos aránya mindkét nemnél. A XVIII. századi hármas névállomány egy százalékát sem éri el az összes kereszteléseknek, a következőben azonban már a hármas férfinevek aránya l,5%>-ra, a hármas női nevek aránya 2% fölé emelkedett. A négyes nevek száma az összes kereszteltek négyszeres növekedéséhez képest jelentősebb arányban növekedett. (A XVIII. századi l-l előfordulás után a következő évszázadban már 27 férfi és 37 női négyes név található az anyakönyvekben.) Mindkét évszázadban nemcsak a névanyag összetételében, de névválasztásban is megmutatkozik a hagyományokhoz való ragaszkodás, a névadási kon-