Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)

II. Keresztnévadási szokások a XIX. században - 10. Néhány megjegyzés a két évszázad keresztnévadási szokásairól

zervativizmus. A kereszteltek legnagyobb része a leggyakoribb, hagyományos férfi és női nevek viselője lesz élete során. így a népszerű nevek megterhelése nem csökken, a számos azonos név a névadási gyakorlat konzervatív vonásait mutatja, a katolikus közösség ragaszkodását az ősök által is szívesen választott védszentekhez. Az egyes nevek névadási gyakoriságot mutató listájában az alacsony terhelésű nevek mutatják a gyulai katolikusok körében szolidan érvényesülő névadási divatokat. (A város katolikussága, mint rámutattunk, sem társadalmi státuszát, nem etnikumát tekintve nem homogén, ami szintén rányomja a bélyegét a névválasztásra. Elemzésünk során csak az etnikai sajátosságokat tudtuk kimutatni, ahol voltak adataink, de szignifikáns különbség - a Mária nevet kivéve - nincs sem a magyar, sem a német katolikusok névadásában.) A többes nevek viselői az összes kereszteltek kisebbségét alkotják. A kettős, a hármas, négyes, ötös keresztnevek az újonnan megjelenő, vagy a korábban népszerű, de később a peremkészletbe szoruló, majd újra felfedezett nevek hordozói a XIX. század névadási gyakorlatában is. A többes nevek változatai állhatnak hagyományos, nagy terheltségű törzskeresztnevekből, a hagyományos és az új nevek különféle kombinációiból is. A többes névadásban, amint rámutattunk, szerepet játszott a magasabb körök példája, a névválasztás sokrétű motivációs lehetősége (szülők, nagyszülők, keresztszülők nevei, a születés időpontja - a kalendárium szerepe, a védőszent választás speciális esetei, illetve az a közösséget jellemző „normarendszer", amely egyes neveket elfogadott, másokat kevésbé). A névadási gyakorlat tehát Magyar- és Németgyulán a XVIII-XIX. században, őrizve a hagyományokat - amelyben jelentős szerepe volt a lakosság felekezeti hovatartozásának is - kevés teret engedett múló névadási divatok térhódításának. Országos adatokból tudjuk, hogy a reformkor és a polgári átalakulás idején számos új keresztnév keletkezett, és ezeket használták is a szülők. Gyulán ezek közül csak kevés fordul elő, az is csak a peremkészletben. A változás lehetőségét hordozzák azonban a még ritkán adott nevek, amelyek között a XIX. században megjelennek azok a nevek is, amelyekhez már nem köthető védőszent. Ez már a névadás szekularizálódását készíti elő. A védőszentválasztásban a XVTII-XIX. században a János, József, Mihály, István, Mária, Erzsébet, Anna dominál, hiszen ezek a legtöbbet használt nevek a vizsgált időszakban. Az irodalom országos adatai is ezt a képet mutatják, egyedül a Mária név gyulai gyakorisága tér el ettől, mert más katolikus közösségekben csak a XIX. század folyamán jött divatba." A jelenség gyulai Mária-tiszteletben leli magyarázatát. A vizsgált két évszázad keresztnévadási szokásainak vizsgálata számos művelődéstörténeti, szakrális néprajzi ismerettel gazdagítja a népünk múltjáról, városunkról rajzolható képet. Jó lenne, ha újabb kutatásokra is inspirálna.