Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)

I. Keresztnévadási szokások a XVIII. században - 4. A gyulai keresztnévadás szakrális néprajzi gyökerei

Kresztencia vértanú oltalmába ajánlotta véleményünk szerint gyermekét az a család, amelyik ilyen névre keresztelte kisleányát, ugyanis az anyavárosi templom főoltárán e szent vértanú ereklyéje is látható, amit a város földesura, a templom főkegyura ajándékozott a gyulai híveknek a XVIII. században.

87 Tanulságos adatokat kapunk akkor, ha megvizsgáljuk hogyan befolyásolta a névadást a keresztszülők megválasztása, akik között az egyházközség papjai, a város tisztségviselői is szerepelnek. A kutatások jelenlegi állásában csak két keresztnév esetében tudunk ilyen adatra hivatkozni. Az Ignác keresztnevek egy része onnan származik, hogy a város plébánosa, Spiegel Ignác többször vállalta a keresztszülői tisztet és ilyenkor az újszülött a keresztapa iránti tiszteletből az ő nevét kapta. A Simon keresztnév esetében pedig Höffner Simon tekintélyes németvárosi bíró hasonló kötelességvállalásával állunk szemben. A XVIII. századi Gyula névadásának szakrális néprajzi gyökereit vizsgálva nem szabad elfelednünk, hogy a gyulai egyházközség e században szerveződött újjá. A történeti Magyarország, illetve a korabeli Európa különböző szakrális kultúrával rendelkező tájairól Gyulára települt lakosság magával hozta az egyetemes egyház által tisztelt szentek kultuszát, ugyanakkor azokét is, akik egy-egy táj, népesség körében voltak ismeretesek. Az egyházközség újjászervezői bölcs tapintattal, azoknak a szenteknek a kultuszát ápolták, terjesztették híveik között, akiknek a nevét, mint védőszentjükét a legtöbben viselték. így tehát a városban meghonosodott védőszentek tisztelete a már meglevő gyakori keresztnevekre épült, amelyek zöme a magyar etnikum körében századok óta ismert és közülük nem egy a német kultúrkörben is hasonlóan ismeretes. Csak az elmondottak alapján érthető meg az a tény, hogy a különböző inspirációra elterjedt barokk szenttisztelet csak ott tud az elő névadással szerves kapcsolatba kerülni, ahol az illető szent tiszteletének mély gyökerei vannak. Elegendő itt a magyar és a német szakrális tájakon is ismert Szent István magyar királyunk példáját említeni, akinek a XVIII. század második felétől újjáéledt barokk kultusza előtt Gyulán is virágzott a tisztelete, amint a keresztelési adatok mindkét etnikumnál mutatják.

88 A szenteknek az egyház által gyakorolt tisztelete és a város XVIII. századi katolikus névadási gyakorlata nem mindig esik egybe. Vannak ismert, e korra jellemző patrónusok, akik neve egyáltalában nem fordult elő a század folyamán a kereszteltek között (pl. Szent Rókus). Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy a leggyakoribb női név, az Erzsébet védőszentjének Árpád-házi Szent Erzsébetnek szobra, vagy oltára nem áll egyik gyulai templomban sem, kultusza nem tudott gyökeret verni a gyulai szakrális kultúrkörben. A nagyon gyakori egyes keresztnevek több hasonló nevű, de a katolikus egyháztörténet más-más korszakaiból ismert szent kultuszának egymás mellett élését is eredményezhetik Qános, István, Ferenc, Antal). A ritka keresztnevek viszont arra utalnak, hogy a név védőszentjének tisztelete, amit a szakrális néprajzi adatok is igazolnak, élt az egyházközségben, de a szent neve, mint egyes keresztnév nem tudott meghonosodni a névadási gyakorlatban. (A ritka ke-