Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
203 1, m. 227-228. 204 Karácsonyi: A békésgyulai római katolikus plébánia története. 22., Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. köt. Bp, 1977. 45., Fügedi E.:Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. 89-91. és Parádi Nándor: i. m. 205 Fügedi E.: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. 86-88. 206 Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Vál. Madas Edit. Bp. 1990. 148-150., Szentek lexikona. Szerk. Zala Mária. Dunakönyv Kiadó. 1994. 207 GyO 82. 208 Gyula egyházairól és a beginákról: GyTI. köt. 95-97., Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 146., Blazovich L.: i. m. 359-362., Jankovich B. D.: i. m. 418-419. és 421^22. Vö. még: az előbb idézett Szentek lexikona és J. de Voragine: i. m. 16-20. és 224-226. 209 1880-ban került a gyulai múzeumba Gyula város bírájának és tanácsának 1560-ból keltezett, Pozsony városához intézett levele, amely kívülről Gyula város épen megmaradt pecsétjével volt lezárva. E pecsét hű reprodukcióját Scherer Ferenc könyve tartalmazza (GyT I. köt. 47.), a latin körirat helyes olvasatát először Karácsonyi közölte. (Békésvm. tört. II. köt. 140.) A szöveg a következő: s. [sigillum] civium de giula johannis de maroth báni, vagyis: Maróthi János bán gyulai polgárainak pecsétje. A múzeum világháborús kiürítésekor ez az értékes dokumentum is eltűnt. 1518-ból és 1528-ból ismertek még Gyula város további, de sérült állapotú pecsétjei. (Vö.: GyO 73. és 141. Az első - sajnos rossz minőségű - fotóját közli a BHT) A pecsétről adott korábbi leírásokból kiderül, hogy zöld viaszba nyomott színes pecsétről volt szó. (A XVI. században a nagyobb városok már a rangosabb vörös viaszpecsét elnyerésére törekedtek. Vö.: Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez. In: Borsodi Levéltári Évkönyv. V köt. Miskolc, 1985. 7-83. 44.) A háromszögű címerpajzson a keskeny vonallal elkülönített pajzsfőben vörös mezőben négy ezüst ék volt, amelyet a Maróthiak (illetve a Gutkeled nem, amelyből a Maróthi család származott) címeréből vették át. A pajzsmező további része kék színű volt és címerképként ötágú, drágakövekkel kirakott királyi korona szerepelt benne, két szélső és középső ágán kereszttel, két belső ágán hatágú csillaggal. A pecsétről készült (a korona keresztjeinek és csillagainak ábrázolásában sajnos pontatlan) rajz felhasználásával alkották meg 1905-ben az Országos Levéltár közreműködésével a város új címerét, amelyben a középkorit egyesítették a XIX. századtól használt Mária-képes címerrel. (Vö.: Haan Lajos: Gyula városa tanácsának levele 1560-ik évből -BRMTÉ VI. köt. 1879/80. 81-85. és Mogyoróssy János: Múzeumőri jelentés. Uo. 203-204., Karácsonyi: Békésvm. tört. I. köt. 51., Csorna József: Magyar nemzetségi czímerek. In: Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. 1218-1224. és a IV színes tábla., Draskovich József: Miért a régi gyulai városcímert? In: Körösök Vidéke. Gyula, 1990. 164-166., Csorba Csaba: i. m. 30-31.) 210 Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 140. és Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése. 96-97. Vö.: GyO 46-47., 49., 67-68. 211 GyTI. köt. 46-47. 212 Tizenhárom diák a bécsi, öt a krakkói egyetemen tanult. (GyTI. köt. 52-53.) Újfaluról: Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 140. és 332. 213 GyO 22-23. A királyi tulajdonban lévő Gyulát Mátyás király oklevele „civitas"-nak, városnak nevezi, Corvin János kiváltságlevele viszont jellemző módon csak „oppidum"-nak, vagyis mezővárosnak.Vö. még: Blazovich L.: i. m. 355-356. és BácskaiV: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. 19. 214 GyO 32. Vö. még: BácskaiV: i. m. 29-30. 215 Gyula országos vásárainak időpontját illetően van némi bizonytalanság. (Vö.: Bácskai V: i. m. 18.) Az egyik 1528-ban bizonyosan Szent Mihály napján (szept. 29.) volt. (GyO 124.) Karácsonyi János emellett még pünkösdi és Szent Elek-napi (júl. 17.) vásárról ír. (Békésvm. tört. I. köt. 246.) A gyulai uradalom 1524-1528. évekből való számadáskönyvei (GyO 102., 103. és vö. 68
