Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

281-307. Bp. 1961. és uő.: Fenékkel felfordult világ. Bp. 1942.Turóczi-Trostler idézett, színvonalas tanulmányai felsorolják a fordított világról szóló régebbi irodalmat. A fordított világra a képzetkör megjelölést is használja. Megjegyzendő azonban, hogy János pap országa nem teljesen azonos Eszem-iszom országgal. János pap országát általában India közelébe helyezték. Egzotikus növényzet és állatvilág, különös emberek, mérhetetlen gazdagság és bűn, szegénység, ellentétek nélküli társadalom a fő jellemzői. Vö. még:WSalgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1991-1993. Bp. 1997.365-393. 30 Carl Linfert: Hieronymus Bosch. Köln, 1970.7-40., 68-69.,\Xalter Bosing: Hieronymus Bosch 1450 k.—1516. Menny és pokol között. Bp. 1993. 28-29., Bosch festői életműve. Bev. D. Buzzati, dok. M. Cinotti. Bp. 1994. 92-93., J. Delumeau: Le peché et la peur. 147-148. 31 Vö.: Nils Jockei: Pieter Bruegel: Das Schlaraffenland. Reinbek bei Hamburg, 1995., Rüdiger an der Heiden: Pieter Bruegel der Ä. Das Schlaraffenland und der Studienkopf einer Bäuerin in der Alten Pinakothek. München, 1985,, Louis Lebeer: Le pays de Cocagne. In: Bulletin Musées Royaux des Beaux-Arts. Brüssel, 1955. IV Miscellanea E. Panofsky. 199-214. 32 Quart livre. 57-60. fej. Rabelais: Oeuvres completes. 671-682. és vö. még: 1574-1579. Bahtyin ezt a részletet természetesen nem tudja egyeztetni azzal az állításával, hogy Rabelais-nál „a lakmározási képek igenlő, győzelmes, diadalmas, fölszabadító mozzanata van túlsúlyban". (I. m. 371. pp.) Gaster és a hasimádók ábrázolása annak is a tökéletes fonákjára fordítása, amit Sallustius „Catilina összeesküvése" című művének bevezető gondolataiban kifejt a lélek, a szellem elsőbbségéről a testtel szemben, ami pontosan fejezi ki Rabelais valóságos álláspontját. Hogy ezt lássuk, elég néhány mondatot idézni belőle: „Quae homines arant navigant aedificant, virtuti omnia parent. Sed multi mortales, dediti ventri atque somno, indocti incultique vitám sicuti peregrinantes transiere; quibus profecto contra naturam corpus voluptati, anima oneri fűit. Eorum ego vitám mortemque iuxta aestumo, quoniam de utraque siletur." (Sallustius: Catilina. Ed. A. W Ahlberg. Lipsiae, 1765. 2, 7-9) Kurcz Ágnes fordításában: „Amire csak az ember szántásvetéssel, hajózással, építkezéssel jut, mind a szellem műve. De sok halandó, átadva magát a gyomrának vagy a lustálkodásnak, tudatlanul és műveletlenül, mint valami vándor ballagott át az életen; teste természetellenesen csak a gyönyörre, lelke pedig csak a terhére volt. Ezeknek az életét s halálát egyre becsülöm, mert sem ez, sem az nem érdemel említést." (C. Sallustius Crispus összes művei. Bp. 1978. 10.) 33 A Coena Cypriani szövegét többen átdolgozták a IX-XII. században, köztük Hrabanus Maurus fuldai apát is. Vö.: Bahtyin i. m. 20-21. és 354-358., valamint uő.: A szó esztétikája. Bp. 1976. 245-247. ésTüróczi-Trostler: János pap országa. 231-232.Tanulmányunk írásakor egyáltalán nem volt célunk Bahtyin művének kritikája, hanem éppen az ő eredményeire kívántunk támaszkodni, de kiderült, hogy elemzései és értelmezései elfogadhatatlanok. 34 Ezzel szemben Bahtyin magyarázata: „A lakmározás képeinek anyagi-testi jellege lehetővé tette, hogy az író szabadon bánhasson a Szentírás úgyszólván egész szövegével, a mélybe taszíthassa, s onnan egyazon mozdulattal új életre keltve hozhassa föl..." (I. m. 357.) 35 Bosing: i. m. 20-22., Linfert: i. m. 12. és Bosch festői életműve. 88. 36 Régi magyar költők tára. XVII. század. X. köt. Bp. 1981. 578-585. A 128/11. számú változatot ismertettük. 37 Manga János: A kánai menyegző változatai - Ethnographia. 57. 1946. 49-64. Az idézett változat az 58-59. oldalon olvasható. 38 Hahn István: A késő antik utópia -Világosság. 1975. 8/9. 470-478. és uő: Antik békeutópiák.-Világosság. 1984. 8/9. 466-475., J. Ceard: Le model de la „Republique" de Piaton et la pensée politique au XVP siécle. In: Piaton et Aristote á la renaissance (XVP Colloque International de Tours) Paris, 1976., Jean Delumeau: Reneszánsz. Bp. 1997. 275-285., Hajnóczy Gábor: Az ideális város a reneszánszban. Bp. 1994., Bán Imre: Morus és Erasmus -Világosság. 1979/7. 393300