Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

vá süllyedt le. Hermányi is említ példát arra, hogy az asztali ember egyben „udvari bolond a' hol kívántatik vala".

38 Ráadásul itt nem olyan bolondról van szó, aki valójában bölcs és ura szemébe mondhatja az igazságot, hanem olyanról, akinek kárán, megtréfálásán mulathat a társaság, vagyis nem több mulatságos bohócnál. A társaság tréfáinak célpontjává, játékos büntetéseinek tárgyává, bűnbakká azért is válhatott, mert ő volt körükben a fordított világot megtestesítő figura, a bolond, fonákjára fordult szerzetes. 3. A fordított világ: a paraszti és a kolostori élet A főúri élet és az udvari civilizáció eszményi vagy paradicsomi világának az ellenképe is kirajzolódik Antonius atya emlékiratában. Első Gyulára jövetelekor egy kényelmetlen, lármás és füstös parasztházban kellett éjszakáznia, ahol - mint írja - Istenhez fohászkodott, hogy szabadítsa meg e tisztítótűzből.

39 (Szenvedéseinek hamar vége szakad, mert Harruckern megkedveli, és a kastélyba költözhet.) Említett színdarabjában a palota ellentéte az erdő, a történet e két színhelyen játszódik. Az erdő, amely hagyományosan a veszély, a bűn jelképe, itt elsősorban a főhős, Sylvius megaláztatásainak, mártíriumának színhelye, tehát mintegy a tisztítótűz megfelelője. Durva, civilizálatlan paraszti környezet ez, pásztoridillről szó sincs. (Shakespeare az „Ahogy tetszik"-ben ezt fordítja meg: a bűnös, zsarnoki udvarral szemben az erdő az igazi udvar és udvari civilizáció színhelye.) A paraszt az udvari ember ellentéte, bárdolatlan viselkedés, erkölcstelenség, gyávaság, gonoszság jellemzi Antonius atya darabjában. Tudomány helyett csak az evés-ivás foglalkoztatja. A hagyományos ételekre és italra (sült kolbász, véres hurka és bor) vágyik, az új élvezeti cikkekről és azok fogyasztási módjáról semmit sem tud. Antonius atya 1746-ban bemutatott másik színdarabjából (a „Parasztlakodalom" című vígjáték),

40 amelynek csak tartalmát ismerjük, az is nyilvánvaló, hogy további fontos megkülönböztető jegy a trágár beszéd. így azután nem csoda, hogy ha Sylvius helyett a parasztfiú kerülne trónra, fordított, bolond világ létrejötte fenyegetne. A parasztnak az udvari emberrel és kultúrával szembeállítva egyfajta sematikus és karneváli, groteszk képe rajzolódik ki. Antonius atya néhány kijelentése azt jelzi, hogy a ferencesek a tudatlan és civilizálatlan parasztokkal állnak egy szinten. Az új, divatos fogyasztási javakat ők sem ismerik. Más ferencesek Antonius atyával szemben nem részesülnek egy nagy és jóságos úr meghívásában, nem szürcsölhetnek csokoládét, nem vitetik utánuk a tejeskávét és nem utazhatnak úr módjára.

41 Ráadásul az Antonius atya emlékiratában kirajzolódó szimbólumvilág arról tanúskodik, hogy számára a kolostor rabsággal, börtönnel jelentett egyet. Utazásáról a budai kolostorba visszatérvén, egyszerre véget ér „aranyszabadsága". A kolostorival világosan szembeállítja a kastélybeli szabad életet. Kellemetlenül érinti, amikor ez utóbbi 288