Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

Károlyi Ferenc gróf halála miatt mintegy az ellentétébe fordul: a gyász miatt a gyulai kastélyban „sokkal inkább kolostori., mintsem szabad életet" éltek.

42 Képzeletvilágában a parasztház és az erdő mint tisztítótűz, illetve a kolostor mint börtön képe összekapcsolódik. Mindegyikből bizonyos szenvedések, megpróbáltatások után nyílhat szabadulás, mégpedig egy úr kegyének köszönhetően. Sylvius alakjában Antonius atya saját magáról is szól: Sylvius elvágyik az erdőből, más életet élni és kegyet nyerni szeretne. Erdei neveltetése ellenére igazi udvari ember válik belőle. Láthatólag az erdő felcserélhető a kolostorral, Sylvius Antoniusszal. A paraszti és a kolostori élet fordított világával szemben a főúri és udvari élet áll, amely a paradicsomi szabadság világát is jelenti. Ez így van akkor is, ha benne Antonius atyának időnként szolgai vagy akár megalázó szerep is jutott. 4. A fonákjára fordult ferences Antonius atya emlékiratában természetesen nem fejeződhetett ki nyíltan, hogy a kolostori élet fordított világ volt a szemében. Emiatt ő is rejtjelez, a felszín alatt mélyebb jelentés húzódik meg, de ez nála nem egy vallási-filozófiai felfogásra alapozódik, hanem Antonius atya vágyait és lelki konfliktusát rejti, tehát pszichológiai hátterű. A megfejtésnél a megfordítás logikájából következnek a „fordítási szabályok": egyes játékos és tréfás kijelentések komoly jelentést hordoznak, az átvitt értelmű szavaknak a betű szerinti jelentésük is fontos és árulkodó, emberi (a szerzetességgel, a kolostori élettel kapcsolatos) viszonylatait és helyzetét az állatokról írva, illetve állatokhoz fűződő viszonyában jeleníti meg szimbolikusan. Antonius atya különös szenvedéllyel űzte a vadászatot és a madarászatot. E szórakozásokról igen részletesen számol be. Megállapítja, hogy „gyakran jártam vadászván hegyet-völgyet, erdőt-mezőt életem során, sok ezer madarat fogtam, mind léppel, mind hálóval, sebeztem és öltem erre is, arra is".

43 Az emlékiratból az is kiderül, hogy a kastélybeli társaság az elfogott madarakat bírósági tárgyalás keretében elítélte. Máskor „bűnös" dámvadbikák fölött mondtak ki halálos ítéletet. Ezekben a játékokban Antonius atya igen aktívan vett részt, többször is ő töltötte be az ítéletvégrehajtó szerepét.

44 A középkorban valóságos állatpereket tartottak, az embereknek ártó, bűnös állatot mint felelősséggel bíró jogi személyt ítélték el.

45 Erre az Ószövetségben megőrzött jogszokás adhatott példát (Kir 21,28; Lev 20,15). Még a XVIII. században is lényegében ennek értelmében végezték ki a szodómia bűnét elkövető egyénnel együtt az állatot is.

46 A gyulai kastélyban azonban természetesen már csak játék volt az állatok feletti ítélkezés, és azokkal a tréfás bírósági tárgyalásokkal, ítélkező játékokkal hozható kapcsolatba, amelyekben állatot vagy jelképesen embert, állatalakoskodót és bábut (pl. a karnevált megtestesítő figurát) ítéltek el. Az ilyen elítélt álbűnösök a bűnbak szerepét is betölthették, mert e 289