Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén

tő élete és művészete szempontjából mellékesnek ítélt részletkérdéssel, csak röviden utalnak az idősebb Dürer magyarországi származására és a családnév ezzel összefüggő eredetére, jelentésére. Végül néhányan arra a megállapításra jutottak, hogy a nemzetiséget illetően nem lehetséges biztos választ megfogalmazni.

81 A külföldön megjelent munkákban egyébként Ajtós, Gyula és Békés megye nevéből valamelyik szinte mindig hibásan írva szerepel. A hibákhoz a magyar szerzők is hozzájárultak. Tőlük származik az, hogy Gyula Békés megye székhelye volt, pedig a megyeszékhely még nem rögzült a XV-XVI. században, ráadásul Gyula és Ajtós a XV század első felében még Zaránd vármegyéhez tartozott. Úgy tűnik, hogy Lukinich tanulmánya terjesztette el azt a tévedést, hogy Dürer nagyatyja Gyulára költözött és gyulai polgár lett, a festő ősei Gyulára telepedett magyar nemesek voltak.

82 Anthoni ugyan egy gyulai ötvösnél tanulta ki a mesterséget, de második gyermeke, az idősebb Dürer Ajtóson született, ő és családja Ajtósról nevezte el magát, tehát a Családi krónika egyértelműen azt tanúsítja, hogy Ajtóson éltek, amely különben olyan közel volt Gyulához, mintha egyik utcája lett volna. ^fínkler leszögezi színvonalas monográfiájában, hogy túl nagy feneket kerítettek az idősebb Dürer magyarországi származásának. Igaza van, de hozzáfűzhetjük, hogy a német származásának is. A nemzeti elfogultságtól megtisztítva nincs szó többről, mint egy másodrendű családtörténeti problémáról, ami nem is a festő, hanem elsősorban édesapja és az ő pályájának, életútjának megértése és értékelése szempontjából érdekes. Wnkler különösnek találja, hogy a festő, aki nagy érdeklődéssel rögzített minden különöst, a magyar származásról egy szót sem írt.

83 A Családi krónika azonban nagyon is részletesen kitér a magyarországi - nem a magyar - származásra, s ennek szerintünk megvolt az oka. A XIX. századi nemzeti tudat és érzelmek, illetve ezek központi jelentőségének visszavetítése a sokkal korábbi múltba merő anakronizmus. Ezt jelzi a Családi krónika is, amelyben a nemzetiség kérdése szóba sem kerül. Fontosabb volt ennél, hogy keresztény-e az ember, hogy melyik társadalmi rendbe tartozik, mi a foglalkozása. Emellett természetesen számított a szülőhelyhez és az etnikumhoz való kötődés is, az előbbi az idősebb Dürernél a származást jelző név megtartásában nyilvánul meg. A festő pedig már kifejezést adott annak is, hogy nürnberginek, délnémetnek, illetve németnek vallja magát. így azon vitatkozni, hogy ő mennyiben volt német vagy magyar, nincs semmi értelme. Művészete megértéséhez nem szükséges magyarországi származásának ismerete. Elete során mindössze egy mozzanat kapcsolódik a magyarországi eseményekhez. A mohácsi csata után, 1527-ben egy erődítéstani művet jelentetett meg. Megírására az ösztönözhette az idős festőt, hogy a kereszténységet segítse tudásával a pogány török ellen vívott harcában, de mellesleg talán az is eszébe juthatott, hogy e harc éppen abban az országban folyik, ahol egykor édesapja és rokonsága élt. 110