Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén

Musper utal arra a tényre, hogy a Családi krónikában olvasható keresztnevek mind németek, inkier pedig arra, hogy a festő sohasem használta a Dürer név magyar megfelelőjét.

84 Úgy véljük, hogy az előbbi az egyetlen joggal fölvethető argumentum a német eredet mellett, de perdöntőnek korántsem tekinthető. Az idősebb Dürer a magyar Ajtósi családnevet is németre fordította. Miután feljegyzéseit utódai számára írogatta, akik már németek voltak, természetes lehetett számára, hogy a magyar keresztneveket is lefordítja. Ez nem okozhatott különösebb problémát, hiszen ezek a nevek igen hasonlóak voltak a német megfelelőkhöz. Laßlen Nürnbergbe kivándorolt fiát, Niklast ott szintén Dürernek nevezték. A festőnek ez az unokatestvére később Kölnben telepedett le, ahol viszont Niklas Ungernak, vagyis Magyar Miklósnak hívták, feltehetőleg bizonyos jellemzői miatt is, nemcsak arra utalva, hogy honnan származott. Egy német kutató, Fridolin Solleder fölvetette azt a lehetőséget, hogy az idősebb Dürer édesanyja esetleg német volt, mivel az idősebb Dürer 1492-ben feleségéhez írott, egyetlen fennmaradt levele igen jó németségről tesz tanúbizonyságot.

85 Az idősebb Dürer azonban akkor már legalább 48 éve élt külföldön, amely idő alatt a tanult idegen nyelven akár íróvá is fejlődhet az ember, míg anyanyelvét többé-kevésbé elfelejtheti. Úgy tűnik, hogy a családi krónikák és a hasonló krónikás feljegyzések műfajának jellemzőiből levonható következtetéseken eddig nem gondolkoztak el. A legfontosabb adatokon kívül a különlegesség, a megszokottól való eltérés volt az, amit általában feljegyzésre méltónak ítéltek az efféle írásokban. Dürer Családi krónikájában mindenképpen feljegyzésre érdemes lett volna, ha magyar ősei családjába egy német nő kerül be házasság révén, hiszen ez édesapja németországi megtelepedésére, tehát a család további sorsának alakulására részben magyarázatot adhatott volna. Az is mindenképpen említést érdemelt volna, ha ősei Magyarországon élő, oda bevándorolt németek, akiknek leszármazottai közül érdekes módon Dürer apja, sőt unokatestvére is visszatért az eredeti származási helyre, Németországba. Nem került viszont lejegyzésre az, ami természetes, magától értetődő volt: Dürer magyarországi felmenői magyarok voltak, s nagyon fiatalon német földre vándorolt és ott letelepedett apja pedig elnémetesedett. Mérlegre téve mindezeket, úgy látjuk, hogy több meggyőző érv szól amellett, hogy Dürer ősei apai ágon magyarok voltak, nem pedig németek. 6. A száguldó riporter és „nyomozása" Nürnbergi tartózkodásom alkalmával Matthias Mende arra is felhívta a figyelmemet, hogy Dürer származásáról igen érdekes dolgokat írt az egykori híres újságíró, a száguldó riporternek elnevezett Egon Erwin Kisch (1885-1948). Tudtam arról, hogy Kisch az első világháború idején katonaként járt Gyulán. E tényből kiindulva kezdtem meg a nyomozást utána. 111