Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
13 Sebastian Brant: Das Narrenschiff. Leipzig, 1979. 352. A könyv 1494-ben jelent meg, és az 1495. évi 2. kiadásba toldotta be a szerző a farsangi bolondokról szóló részt. (110/b. fej. 40.) 14 Bruegel festményéről és a fordított világról Bruegel művei alapján: C. G. Stridbeck: Bruegelstudien. Stockholm, 1956. 171-207. Vö. még: Cl. Gaignebet: Le combat de Carnaval et de Caréme de P. Bruegel (1559) -Annales E. S. C. 1972. 3. 313-346., M. Grinberg-S. Kinser: Les combats de Carnaval et de Caréme.Trajets d'une métaphore - Annales E. S. C. 1983. 1. 6599. 15 Northrop Frye: Kettős tükör. A Biblia és az irodalom. Bp. 1996. 238-284. és Az Ige hatalma. Bp. 1997. 122. és 199. 16 Augustinus: A pogányok ellen Isten városáról írt huszonkét könyve. I—II. köt. (Ford. Földváry Antal) Bp. 1943. Szintén Augustinus elméletét terjesztette Freisingi Ottó: Freisingi Ottó krónikája. Bev. és jegyz. Gombos F. Albin. Bp. 1912., Vidrányi Katalin: Megjegyzések Augustinushoz -Világosság. 1982. 12. mell. 3-17., Somlyói Tóth Tibor: Augustinus történetszemlélete -Világtörténet. 1980/3. 84-97., Kari Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet. Bp. 1996. 211-224., Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története. III. köt. Bp. 1996. 36-45. 17 N. Frye: Kettős tükör. 285-289. 18 M. Eliade: Wlási hiedelmek és eszmék története. II. köt. Bp. 1995. 197-213. 19 Az idő- és történelemfelfogásról: Europäische Mentalitätsgeschichte. 633-663., Jacques Le Goff: Histoire et memoire. Paris, 1998.31-75., 130-148. és 231-272., Uő.: La civilisation de rOccident medieval. Paris, 1982. 140-169. Ezenkívül két tanulmánykötetében is több írása foglalkozik e témával: Pour un autre Moyen Age. Paris, 1977. és L'imaginaire medieval. Paris, 1985., Maurice Keen: Mittelalterliche Geschichtsauffassungen. In: Propyläen Geschichte der Literatur. II. köt. Die MittelalterlicheW:lt 600-1400. Berlin, 1988. 124-143., K. Löwith: i. m. 235-261. Az időfelfogásról írtakhoz még hozzá kell fűzni, hogy a Jézus története köré szövődő egyházi év ünnepköre - ezen belül a húsvét, még rövidebb tartamban pedig minden egyes hét és nap liturgiája - teszi a hívő számára újra és újra megélhetővé a kezdettől a végpontig haladó utat. Ezt a ciklikus ismétlődéseken keresztül történő előrehaladást leginkább egy spirálvonal szemléltetheti. Vö.: Karl-Heinz Bieritz: Das Kirchenjahr. München, 1994. 20 N. Frye: i. m. 285. 21 Bloch és Febvre mentalitástörténeti kutatásainak nagyszerű folytatásaként Jean Delumeau trilógiája ad átfogó képet a bekövetkezett változásokról és azok következményeiről: La peur en Occident (XIV e-XVHI e siécles) Paris, 1978., Le peché et la peur. La culpabilisation en Occident XIIP-XVIIP siécles. Paris, 1983. (A fordított világ témájához különösen fontos ennek a 4. fejezete. 129-162.) és Laveu et le pardon. Les difficultés de la confession. XIIP -XVIIP siécle. Paris, 1990. 22 Augustin George: Das Gericht Gottes. Interpretationsversuch zu einem eschatologischen Thema és Peter Müller-Goldkuhle: Die nachbiblischen Akzentverschiebungen im historischen Entwicklungsgang des eschatologischen Denkens - Concilium. 1969/1. 3-9. és 10-17. Vö. még: Georges Duby: L'An Mil. Julliard, 1967. A millennarizmus előtérbe kerülésében jelentős szerepe volt Joachimus de Floris (1135-1202) apát elméletének és jövendöléseinek. Szerinte a történelem utolsó, 3. korszaka, amely a Szentlélek uralma alatt fog állni, 1260 körül veszi kezdetét, az Antikrisztus néhány éves uralkodása után. Ez lesz a boldogság és a szellemi szabadság kora, amelyben az egyház is szellemi (szerzetesi) irányítás alá kerül, egy „papa angelicus" és a „viri spirituales" fogják vezetni. Az utolsó ítélet előtt azonban ez a korszak is lehanyatlik, megromlik. Ez a történelemfelfogás a világvége varasával szemben a földi történelem utolsó szakaszára terelte a figyelmet. Vö.: Malcolm Lambert: Ketzerei im Mittelalter. Eine Geschichte von Gewalt und Scheitern. Freiburg-Basel-Wen, 1991. 270-303., K. Löwith: i. m. 197-210., Bán Imre: Dante és a joachimizmus. In: uő: Dante-tanulmányok. Bp. 1988. 146-159. ésM. Eliade:Vallási hiedelmek és eszmék története. III. köt. 92-95. 298
