Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
ban olvasottságát csillogtató, tudós művet írni. Néhányszor prédikációk gondolatmenetéből merít, a ferences prédikációkban előszeretettel alkalmazott exemplum is mintául szolgálhatott rövid történeteihez. Művével egyébként is mulattatni akart, a ferences erényt, az Assisi Ferenc példáját követő ioculatorságot gyakorolva. Ugyancsak Ferenc példájára vezethető vissza a nyitottság a teremtett világ szépségeinek befogadására és szeretetére. Említettük, hogy a szerzetesi alázat és engedelmesség is jellemzője volt viselkedésének. E lényegében középkori eredetű ferences hagyomány találkozott és alkotott sajátos vegyüléket Antonius atya esetében egy világi elit kultúrával, az udvari civilizációval, amelyet már a rokokó hatása is színezett. A kastélybeli élet mellett ebbe segített bevezetni Antonius atyát Castiglione könyve is, amelyből megismerhette az ideális udvari ember és udvarhölgy képét. A ferences és a világi elit kultúra egymásra hatásának legfontosabb következménye az előbbi egyes elemeinek átértelmezése lett, amelynek lényege az elvilágiasodás és a profanizálódás fogalmaival összegezhető. Castiglione könyve azt is segíthetett tudatosítani, hogy az udvari életben elsősorban hasznosítható képessége á mulatságos történetek mesélése. Mivel a saját maga által látott és hallott eseteket rögzítette, nem állapítható meg átvétel az ismert exemplum- vagy anekdotakincsből. Sylvius hercegről szóló színdarabja kapcsán viszont leszögezhetjük, hogy kellett látnia hasonló színi előadásokat, vagy olvasnia hasonló régényes történeteket. A világi elit kultúrájával való találkozás másik következménye az volt, hogy Antonius atya szemében a szerzetesi-kolostori élet a parasztival, a népi kultúrával került egy szintre, és az eszményi, istenített udvari világgal szemben fordított világnak bizonyult. Ennek - úgy tűnik - volt valós alapja. Kosáry Domokos utal monográfiájában arra, hogy a ferences szerzetesek a XVIII. században a kezdeti siker után, a népi kultúrához való közelség, valamint az elit és a népi kultúra szétválása miatt lecsúsznak. Az elit által megvetett népi kultúra szintjén ragadnak meg, és ez jelentkezik népi vallásosságuk jellemzőiben is. E szinten még a régebbi típusú,Tridentinum előtti hitvilágnak egy sor eleme megőrződhetett. 68 Valóban, néha úgy érezzük, hogy Antonius atya mint az alsó néprétegek igényeit szolgáló és lelki gondozásához értő, nem valami művelt szerzetes még mintha bizonyos vonásokban egy Trident előtti típust és mentalitást képviselne, mintha nem is létezett volna humanizmus, reformáció és katolikus reform, valamint a közeli világvége miatti félelem hosszú időszaka. Mintha ezek hatására nem következett volna be szent és profán sokkal határozottabb elkülönítése, szembeállítása. 69 Mintha Antonius atya még közeli rokonságban lenne a reformáció és a katolikus reform előtti pappal, aki ünnepek idején maszkot öltött, táncolt a templomban és a szószékről tréfálkozott. 70 Ezzel szemben igencsak különbözött saját korának képzett jezsuitáitól vagy piaristáitól, akik Harruckern udvarában egészen másként viselkedtek volna. Antonius atya is észlelte és konstatálta a ferencesek megragadását a népi szinten, mégpedig konkrétan az életmód, a kultúra terén. Az előbbieket kiegészítve azt szűrhetjük le, hogy a 294