Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
sokban a népi szinthez kötődő ferences hagyomány (valamint vallásosság és pasztoráció) természetes módon együtt járt a népi kultúrához való kapcsolódással és annak ismeretével. Műveltségének, mentalitásának alapját tehát a ferences és a népi kultúra alkotta, és e kettős gyökerű népi szint képviselőjeként találkozott az elit kultúrával, pontosabban az arisztokrata élettel, az udvari ember világával. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy Antonius atya köztes helyzetet foglalt el és egyfajta kulturális közvetítő szerepét játszotta. Személyét és művét éppen az teszi különösen érdekessé, hogy kulturálisan ilyen határeset volt. 71 Viselkedése, reagálásai azt tanúsítják, hogy nem az egyházi, illetve értelmiségi elit tagjaként foglalta el helyét az udvari életben, hanem egyfajta kisemberként, aki időnként valami komikus „népi figurához" hasonlíthatott. A népi kultúrához való közelséget mutatják a játékok közül az állatok feletti ítélkezések, amelyekben talán kezdeményező szerepe volt, és „Parasztlakodalom" című vígjátéka, amelyhez a farsangkor vagy lakodalomkor előadott, esküvőt parodizáló népi játékokból meríthetett inspirációt. Történetmesélő képessége a szóbeliség jelentős szerepét is jelzi, de mind emlékirata, mind magatartása tükrözi azt a törekvését, hogy felemelkedjen az udvari civilizáció követelményeinek szintjére, amelyhez mindenképpen alkalmazkodni akart, s ebben hasznosítani tudta a ferences és a népi kultúra bizonyos elemeit is. A kisember helyzetéből és nézőpontjából kiindulva érthető meg a fordított világ mentális sémájának sajátos értelmezése és használata. Antonius atya megtalálta az udvari életben és kultúrában az eszményi, tökéletes világot, azt a Thelemát, amelyben szerzetesként is szabadon élhetne. Az ezzel szemben fordított világnak, börtönnek érzett valóságos kolostori élettel jelképesen, a szent mintát ellentétébe fordítva, és így fordított ferences módjára cselekedve számolt le. Az állatok feletti ítélkezés Antonius atya számára kétszeresen is fordított világ megteremtését jelentette: egyszerre volt bíróság- és Szent Ferenc-paródia. Antonius atya eljárása az ünnepi, karneváli fordított világ mentális magatartásmódjainak, paródiáinak, parodisztikus megfordításainak körébe tartozik, azok része. Ezt jelzi az is, hogy más ünnepi eseményekhez hasonlóan szimbolikus cselekvésként értelmezhető és hátterében pszichológiai tartalmak (elfojtás, lelki konfliktus) húzódnak meg. Antonius atya esete és a karnevál (valamint a karneváli típusú ünnepek) csak annyiban hasonlíthatók Rabelais vagy más humanisták egyes műveihez, hogy az utóbbiaknál is gyakorta komoly, mélyebb jelentésréteg tárható fel a vidám felszín mögött. Antonius atya 1758-ban járt utoljára Gyulán, és meghatódva vett búcsút örömteli napjai színhelyétől. Waminek történnie kellett, ami miatt a Harruckern család megszakította vele a kapcsolatot. Antonius atya a kolostorban maradt, a főúri élet vágyálma véget ért. 295
