Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

sonlataiban saját magát szinte mindig madárral vagy hallal azonosítja. Ausztriai utazása után azt írja, hogy visszatér a budai kolostorba, azaz „a kalitkába, ahol csalimadaraim nagy örömujjongással fogadtak, az én fejem fölött azonban összecsapódott a háló, és egyszerre megfosztattam aranyszabadságomtól".

53 Antonius atya e mondata és még néhány kijelentése, valamint Szent Ferenc legendája (a madarakhoz intézett prédikációja) alapján láthatjuk, hogy a madarak a szerzeteseket, a kalitka vagy madárház („Vogelhaus") a kolostort jelenti. A kolostorban mintegy csapdába esve, rabságban, bezárva érzi magát Antonius atya. Utazása során, kiszabadulva a kolostorból „loser Vogel"-nak nevezi magát, vagyis nagy kópénak, a betű szerinti értelemben vándormadárnak.

54 A madarakhoz való viszonyulása ambivalens: ő is egy közülük, szánalmat is érez irántuk, ugyanakkor vadászként, madarászként - egy kitétele szerint, mint egy ragadozó madár - kegyetlenül pusztítja őket.

55 Első gyulai tartózkodása alkalmával éjszaka a kastélyból szállására visszatérőben kutyák veszik üldözőbe. A menekülő Antonius atya egy vízzel telt gödörbe esik, s mint írja, csuromvizes „Stockfisch" lesz. Harruckern Bécs melletti mulató kastélyában a tükörfényes parkettát befagyott tengernek látja, amelyben a halak emberalakban lábbal felfelé úszkálnak. Ahogy továbbmegy, észrevesz egy „Stockfisch"-t pontosan a talpa alatt, amelyik ugyanúgy nézi őt és mindenüvé követi.

56 Végül amikor 1757-ben a báróné megbízásából sürgősen színdarabot kell írnia, úgy érzi magát, „mint ponty a madárházban".

57 A „Stockfisch" szónak több jelentése van, tőkehalat és ostoba fickót, fajankót is jelent egyszerre, ezért nincs megfelelő magyar szó a lefordítására. A tőkehal és a ponty mint tipikus böjti ételek jelölhették szimbolikusan Antonius atyát, illetve általában a szerzeteseket. Karneválkor sokszor szerepelt a farsangot és a böjtöt megszemélyesítő két alak, akik esetleg viadalt is vívhattak egymással. A víg kedélyű, hordóhasú Farsanggal szemben a Böjt komor és sovány volt, a ruhájára halakat aggattak. Ezekből fejlődtek ki az ismert bohócfigurák: „Hans Wirst" (Kolbász Jancsi), illetve „Pickleherring" (Pácolt Hering) és „Steven Stockfish" (Tőkehal Pista).

58 A „Stockfisch"-nek német nyelven szintén volt „bolond" és „hivatásos bohóc" jelentése is.

59 Antonius atya az arisztokrata élet ünnepi, karneváli forgatagában, a fényes lakomák és a pazarló fogyasztás világában pontosan ilyen böjti figurának és időnként bohócnak érezhette magát. Mellesleg csakugyan sovány volt, nem nyomott többet 53 kg-nál.

60 A „Stockfisch" ostoba fickó, fajankó jelentése már a korábban leírtak alapján világos: Antonius atya magát és szerzetestársait az udvari emberrel szemben tudatlannak, civilizálatlannak tartotta, de előtte megnyílt a lehetőség, hogy civilizálódjon és udvari emberré váljék. A „Stockfisch" önironikus használatára kínálkozik egy további magyarázat is. A legenda szerint Páduai Szent Antal, miután az emberek nem hallgatták meg, a tenger halainak prédikált, amelyek fejüket kidugva a vízből hallgatták. Ezt a történetet parodizálja egy német népdal („Des Antonius von Padua 291