Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
szokások, játékok eredete ősi engesztelő, ördögűző célú szertartásokra, áldozatokra vezethető vissza. Az ítélkező játékok különféle változatai bizonyos ünnepi alkalmak, különösen a karnevál és a lakodalom kedvelt tartozékai voltak. 47 Számunkra az érdekes, hogy az állatok fölötti ítélkezés a XVIII. század közepén egy kastélybeli társaság egyik szórakozása volt, amikor pedig azt hihetnénk, hogy már csak népszokásként, népi játékként élt tovább. A kastélybeli ítélkező játékok lényege a valóságos bíráskodás paródiája egyfajta bolondbíróság felállításával és álbűnös elítélésével. A madarakat „rablásért", egy dámvadbikát „gyilkosságért" (viadalban halálra sebzett egy másik bikát) ítéltek el. 48 Egyéb játékokban viszont azt látjuk, hogy többnyire éppen Antonius atya töltötte be az álbűnös vagy bűnbak szerepét. A főúri életben is kiemelkedő ünnepi esemény volt a szüret, amelyre nagy vendégsereget hívtak meg. Az emlékirat beszámol egy ilyen gyulai szüretről, amelynek során szüreti bíróságot állítottak fel. Az elítélendő álbűnös szerepére titokban Antonius atyát szemelték ki. A fiataloknak sikerült a rábízott sorokba, sőt még szerzetesi öltözéke kapucnijába is fürtöket csempészni. A bíróság a sorokban hagyott fürtök miatt először hanyag munkáért hat korbácsütésre ítélte. Mivel megpróbált futva elmenekülni, és a kapucnijából is előkerültek a fürtök, szökevénynek és tolvajnak nyilvánították súlyosbítva büntetését. 49 A társaság szórakozásai között szereplő zálogjátékokban szintén büntetéseket szabtak ki. A legsúlyosabbakat ezekben is a páternek kellett elszenvednie. 50 Az állatok feletti ítélkezés Antonius atya számára azonban nemcsak a valóságos bírósági tárgyalás tréfás kiforgatását, hanem egyben a Szent Ferenc-i minta parodisztikus ellentétébe fordítását, profanizálását is jelentette. A madaraknak prédikáló Ferencnek a madarak „húgocskái", „öcséi", „testvérei" voltak. Nem engedte, hogy a teremtményeket, „Isten gyermekeit" bárki is bántalmazza. A madarakhoz intézett prédikációjának mélyebb, allegorikus értelme volt: a madarak, akiket Ferenc Isten dicséretére szólít fel, magukat a szerzeteseket jelentik. 51 A kastély ünnepi, karneváli világa adott alkalmat Antonius atya számára valóban karneváli jellegű szentségtörésre, blaszfémiára, amely ténylegesen „imitatio perversá"-nak tekinthető és a magasztos, eszményi átfordításának a testiség síkjára, vagyis a legendában szereplő madarak betű szerinti értelemben való felfogására. A karneváli fordított világ (és annak alkotóelemeként az állatok feletti ítélkezések) kész cselekvési sémákat, magatartásmódokat kínált. Az állatok üldözése, gyilkolása és elítélése kifejezte a szerzetesség elutasítását, tagadását és mint szimbolikus lázadás lehetővé tette az agresszivitás, a feszültségek levezetését. 52 Ugyanakkor, mivel csak szimbolikus cselekvés, normasértés volt, valójában csak hozzájárult ahhoz, hogy Antonius atya a tagadott normák, közösség és kultúra fogja maradjon. Amint az ünnepről megállapítottuk, a háttérben itt is a pszichológiai összetevők játszanak fontos szerepet. Külön figyelmet érdemel, hogy Antonius atya tréfás kijelentéseiben, ha290
