Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

logikájának bőséges hagyományát és mintáit az antik és keresztény irodalomban, kultúrában is megtalálhatta. A másik komoly probléma módszertani jellegű. Bahtyin először összegzi könyvében a karnevál ismérveit: össznépi, egyetemes, a világ újjászületése, megújulása. Ideiglenesen a szabadság, egyenlőség és bőség utópikus birodalmába vitte a népet. Az uralkodó igazság és a fennálló rend alóli ideiglenes fölszabadulásnak, a hierarchikus viszonyok, kiváltságok, normák és tilalmak átmeneti fölfüggesztésének ünneplése, vagyis viszonylagossá teszi ezeket, szembenáll minden örökkévalóval, befejezettel és véglegessel. A karnevál e sajátosságait, illetve egy részüket mindjárt átviszi a karneváli világszemléletre és nyelvre (hozzátéve, hogy az utóbbinak jellegzetessége még a „megfordítás", a „visszájáról", a »fonákjáról" látás logikája), majd a karneváli paródiára (ami meg is újítja, amit tagad, tehát ambivalens) és a karneváli nevetésre.

95 A következőkben már csak kiterjeszti a karnevál említett jellemzőit a középkori irodalom különböző műfajaira és műveire, a reneszánsz irodalom egy részére és természetesen különösen Rabelais regényére, valamint a népi nevetéskultúra legkülönbözőbb megnyilvánulásaira. (A felsorolt ünnepekre talán jogosan, de azt már nehéz megérteni, hogy a vásári beszéd vagy a káromkodás is újjászülő, egyetemes stb.) Hatalmas ismeretanyagot görgetve a karnevál ismérveit ismétli olyan művek soránál is, amelyek írói klerikusok voltak, s ezért kérdéses, hogy mennyiben sorolhatók műveik a népi kultúrához és lehetnek a népi karneváli kultúra hordozói és megőrzői. Rabelais, Bruegel, Shakespeare, Cervantes esetében jól látható a humanista műveltség multikulturalitása. A keresztény hagyomány és az antik kultúra ismerete mellett bizonyos mértékig a népi kultúra felé is nyitottak voltak. A szélesebb rétegekhez szólás és a szórakoztatva tanítás szándéka is szerepet játszott abban, hogy könnyedebb, közkedvelt formákat választottak, a lovagregényét, a népkönyvét, illetve a kalandregényét vagy Morus az útleírást. Szívesen éltek a tömör, közérthető szólásokkal, közmondásokkal. Erasmus Adagiájának hatására indult meg a népnyelvi közmondások, szólások gyűjtése. A népi ünnepek világa, a népi hiedelmek és képzeletvilág egyes elemei is feltűnnek műveikben, amennyiben sajátosan átértelmezve beleilleszthetők voltak a reneszánsz humanizmus világképébe, szinkretikus vallási-filozófiai felfogásába. Am nem a „népi" és a népi kultúra érdekelte őket, hanem egyszerűen az ember. A tömeg, a nép általában a fordított világ szatirikus, parodisztikus ábrázolásának negatív sémáiban jelenik meg, s mindenekelőtt az jellemzi, hogy Istennel és a lélekkel szemben a világhoz és a testhez kötődik. Ebből adódó tulajdonságait azután felnagyítva, eltúlozva ábrázolták: a testi ember groteszk karneváli figura, az érzéki élvezetekben merül el, a külső, anyagi javak halmozása, a gazdagodás foglalkoztatja, mindent betű szerint ért, minden magasabb rendűt, szellemit profanizál, testi-anyagi szintre fordít, balga, különféle bűnök rabja. E negatív képből legfeljebb arra lehet következtetni, hogy a karnevál és más hasonló jellegű 279