Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
ünnepek, a bőség, a termékenység (ezek szimbólumai és hordozói, mint pl. az altest), a testi élvezetek, az anyagi javak gyarapítása a tömeg számára pozitív dolgok, kívánatosak voltak, ami nem csoda a visszatérő éhínségek és pusztító járványok világában. A kérdés az, hogy e szemlélet hogyan keveredhetett az egyház és a művelt elit eszméivel, tanításaival. A reményeket, de egyben a bűntudatot, a félelmeket jelzi például, hogy a nürnbergi karnevál egyik örömteli eseményeként szerepelhetett parodisztikus megfordításként a poklot megjelenítő kocsi elégetése. 96 Tudni kell azonban, hogy a népmulatság koreográfiája ez esetben is a Bibliából merít: a Jelenések könyvében (20,14) olvashatjuk, hogy a halált és az alvilágot a tüzes tóba vetik. Megjegyzendő, hogy a nép, a közrendűek megjelenítésének, ábrázolásának voltak pozitív sémái is: a szorgalmas, munkás és erényes élet, a tudatlan, de jó szándékú, becsületes alattvalók képe, végül az egyszerű, természetes, rusztikus, pásztori élet ideálja (Árkádia elképzelése főként Horatius nyomán) sorolható ide. 97 Sancho Panza, Zuboly (az angol „Bottom" név egyik jelentése „fenék") és társai tipikus antihősök, de éppen balgaságuk miatt is számíthatnak az olvasók szeretetére. II. Az 1740-50-es években Harruckern Ferenc Domokos (1696-1775) báró gyulai nyári kastélyának rendszeres vendége volt egy budai német családból származó ferences szerzetes, Antonius Hueber (1715-1768) atya. Német nyelvű emlékiratában („Iratok, vagyis különféle mulatságos történetek évek szerint...") 1 megörökítette a kastélybeli élet eseményeit, elsősorban a különféle ünnepeket, szórakozásokat és játékokat, amelyek színhelyei Gyulán kívül még a Károlyi család birtokai, kastélyai (Nagykároly és Erdőd) voltak. Az 1757. év kiemelkedő eseménye ugyanis az ifjú Károlyi Antal gróf és Harruckern Jozefa gyulai esküvője volt, amelynek ünneplése Nagykárolyban is folytatódott. Az emlékirat jelentős része - mintegy 300 kézírásos oldal - Éble Gábor levéltáros másolatában maradt fenn, az eseménydús 1757. és 1758. év anyaga teljes egészében. (Ezen kívül az 1743. évből az 1-2. fejezet, az 1756. évből a 2-3. fejezet.) Antonius atya emlékiratát két beszédmód keveredése jellemzi. A mulattatás szándékával rövid, szórakoztató, szerencsés esetben valóban anekdotikus jellegű történetekben számol be az eseményekről. Az esküvőtől kezdve azonban felveszi a családi krónikás, az emlékíró szerepét is, a jeles események lehetőleg pontos és méltó megörökítésére törekszik. A reprezentatív, eszményítő megörökítés eszközét a prédikációkban előszeretettel alkalmazott exemplum, vagyis a példa műfajában találta meg: urait és a velük kapcsolatos eseményeket igyekezett példává emelni. Továbbra is rövid történeteket ír, de ezeket ily módon egy külsődleges formai keretbe illeszti. 280
