Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
részletesen foglalkozik az írásművek hermeneutikájának kérdéseivel. Ezek is testből és lélekből, vagyis egyszerű, betű szerinti jelentésből és mélyebb, rejtett jelentésből állnak, s mindenekelőtt ez utóbbit kell szem előtt tartani, különösen a Szentírás esetében, amely - mintegy Alkibiadész szilénjeihez hasonlóan - szegényes és szinte nevetséges külső alatt igaz istenséget rejteget. 68 Az Adagia lapjain ezt a témát csak röviden érinti: a kéreg, a burok alatt rejlik, illetve a kemény külső héj feltörésével lelhető meg a titkos isteni bölcsesség, a halhatatlan istenség. A felszíntől egészen az anagogikus (misztikus) értelemig kell elhatolni. Új gondolat viszont az, hogy Szókratészen kívül néhány további filozófus, a próféták, az apostolok és a régi, erényes püspökök szintén ilyen szilének voltak, sőt Krisztus maga is ilyen csodálatos szilénnek nevezhető. Majd azt részletezi, hogy manapság az emberek többsége (az egyházi és a világi hatalmasságok is) fordított szilénhez („Silenus praeposterus" vagy „inversus") hasonló, amely külsőre szép, de belül rút, mindenféle gyarlóságot rejt. 69 A Balgaság dicséretében ismét e hasonlatból kiindulva a Balgaság azt fejti ki, hogy az emberi dolgoknak két egymástól elütő arca van: a külsőnek, a látszatnak éppen fordítottja a belső. 70 Tehát e kettősség a világ általános sajátossága, s ehhez kapcsolódik a következő toposz: a világ színház, amelyben mindenki szerepet játszik. Rabelais természetesen kiforgatja Platón szövegét is: a szilének a patikusoknál látható skatulyákra hasonlítottak, amelyekre vidám, nevetésre ingerlő képek (köztük a fordított világ motívumai) voltak festve, de belül drága orvosságokat rejtettek. (Természetesen az orvosságok is Krisztusra utalnak, ő mint „Christus medicus" a gyógyítója és egyben orvossága is az emberiségnek.) Ilyen Szókratész is: külsőre rút, mulatságos, mindig nevető kedvű, mindig gúnyoskodik, mindig takargatja isteni tudományát, de kinyitva ezt a skatulyát, belsejében mennyei orvosságot találsz, ember fölött való értelmet és különféle erényeket, megvetését az anyagi javaknak. Ennek mintájára Rabelais figyelmeztet arra, hogy művében betű szerinti értelemben vidám dolgok találhatók, de ezeknél nem kell sokat időzni, mint a szirének mellett (akik elcsábítják és megölik a hajóst), hanem a mélyebb értelmet kell megtalálni. 71 Az utazókat megölő szirének említésének az a célja, hogy felidézze az olvasóban az egyik legfontosabb bibliai helyet, amelyre a humanista hermeneutika hivatkozni szokott: „a betű megöl, a lélek pedig megelevenít". (2Kor 3,6). 72 Tehát a betű szerinti, felszíni és szórakoztató jelentésréteg mögött a lelki, komoly és általában didaktikus jellegű értelmet kell feltárni. A reneszánsz alapvető tapasztalata, hogy a külső (pl. a test, a világ), a látszat mögött más, éppen ellentétes lehet a belső (pl. a lélek, lásd Othello). Ez is egyik fő jellemzője a fordított világnak. Közvetlenül kapcsolódik ehhez a „theatrum mundi" toposza: a fordított világ és embereinek élete színházhoz (vagy karneválhoz) hasonló, ahol mindenki álarcot visel és szerepet játszik. Ez a gondolat is antik szerzőkre, különösen Lukianoszra megy vissza, akinek egyik dialógusában a filozófus Menipposz az alvilágban a holtak egyforma, megkü275
