Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

sonlítottak. A földi Paradicsom vágyképének megvoltak a lovagi változatai is, de emellett a középkorból származik a kolostor és szerzetesi élet mint ideális „communitas" mintája is, amely számos későbbi utópia modellje lett. A kolostor és általában a ci

vitas eszményképéül viszont az égi Jeruzsálem szolgált, amelynek leírása a Jelenések könyvében (21, 10-16) olvasható.

28 Általában plebejus utópiának tartották „Eszem-iszom ország" elképzelését, de - mint kiderült - ez is művelt körökből eredeztethető. Először a Carmina Burana egyik közismert bordalában (a XIII. század elejéről) bukkan fel Cucania kocsmázó, kockavetéssel szórakozó apátja („abbas Cucaniensis"), s ebből is látható, hogy egy kolostor-paródiáról van szó, Eszem-iszom ország (Cucania, Cockaigne, Schlaraffenland, Luilekkerland stb.) a kolostor fordított világa. Már a XIII. században összekapcsolódott ez a motívum a karnevállal (Eszem-iszom ország az örök karnevál országa) és Narragoniával, vagyis a bolondok országával, amely a bolondok hajójának az úti célja. Ez - ellentétben az üdvösség, vagyis az egyház hajójával és Noé bárkájának ellenképeként - a biztos pusztulás, a kárhozat felé szállítja utasait.

29 Jellemző, hogy Bosch festményén („A bolondok hajója") a hajóban egy szerzetes és két apáca is ül, akik a falánkság és a paráznaság egymáshoz kapcsolódó bűneit testesítik meg. Az evés-ivás ábrázolása és a májusfára emlékeztető árbocra erősített sült liba valóban felidézi Eszem-iszom ország vágyképét is.

30 Az érzéki élvezetek e „kulináris paradicsoma" Bruegel festményén („Luilekkerland") a bűn, a restség és a földi múlandóság reménytelen körforgásába zárt, puszta testi létezés egyértelműen elítélt fordított világaként tárul elénk.

31 Rabelais regényében parodisztikus, de mélyebb értelemben keserűen szatirikus is az, hogy a különféle tudományok és találmányok megalkotójaként, azaz az emberi civilizáció fő mozgatójaként nem az emberi szellemet, az észt, hanem a ravasz Gaster urat, a vágy székhelyének, a gyomornak és egyben az éhségnek a megtestesítőjét dicsőíti. Az udvarában lebzselő, semmittevő hasimádók, akik mint bálványnak áldoznak Gasternak, a testi lét, a földi dolgok rabjai, ami Rabelais felfogása alapján azzal függ össze, hogy egy külsőleges, a törvény betűjéhez, az írás „testi", azaz betű szerinti értelméhez kötődő vallásosság jellemzi őket. Rabelais ezt Pál apostol szellemében utasítja el, a következő sorokat idézve Pál egyik leveléből: „Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük..." (Fii 3,18-19)

32 Amikor Bahtyin többnyire művelt klerikusok alkotásaiból a népi vagy karneváli nevetéskultúra vonásait próbálta meg rekonstruálni, meglepő módon nem vett tudomást a középkort általában jellemző szimbolikus gondolkodásról, amely szerint minden egy rejtett és magasabb rendű realitással függ össze, s éppen ez utóbbi az igazi létezés. Bahtyin a szövegek betű szerinti jelentésén túl egyáltalán nem keres mélyebb értelmet, pedig e nélkül igazából a betű szerinti sem tisztázható. Jól látható e hiányosság, amikor a korai középkorból származó 265