Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
klerikus különbségének), a három rend funkciómegosztásán alapuló társadalmi rendnek, egyáltalán a társadalmi hierarchiának, különbségeknek (férfi és nő között is), mivel mindez a megromlott földi, testi létezéshez kötődik. A rendi társadalmat az égi hierarchia meghosszabbításaként értelmező és igazoló vallási-ideológiai modellnek (a három rend elmélete) „fordított tükörképét" produkálták tehát az eretnekmozgalmak, részben az ortodoxia vulgarizációjával, a hangsúlyok eltolásával. 25 A vágyott idők közül a jelennel, a megromlott testi-anyagi élettel és világgal szemben a jövő, a földi létezés lezárulása felé fordultak, amint a XIII. századtól jelentkező millenarizmusra is ez a „futurotropizmus" volt jellemző. Ezután az angol forradalomig számos radikális vallási mozgalom jelentkezett, amely a két múltbeli vágy-időből merített („retroorientáció"), vagy a harmadik vágyidő közeli eljövetelét várta, és elutasította a fennálló társadalmi rendet (a státusok megszüntetését vagy szerepcseréjét, egyenlőséget, vagyonközösséget, esetleg közös szegénységet megvalósítani próbálva), az egyházat és ortodoxiát. Az eszményi, isteni rendet akár erőszakkal is megvalósíthatónak vélték a földön, így egyaránt szembekerültek a világi és az egyházi hatalommal. 26 Szent Ferenccel kezdődik azok sora, akik szintén az idők folyamán megromlott, eszményi rendet törekedtek visszaállítani, tehát valamiféle „reformatio" volt a céljuk (Pápai Páriz fordításában: „elébbeni igaz formájára hozás"), de ez már nem foglalta magában a társadalmi és állami rend felborítását, hanem elsősorban vallási, egyházi és erkölcsi téren próbáltak javítani, az igazi keresztényi életet és az Istenhez vezető utat keresve. Az egyházi és vallási állapotok, visszásságok kritikája sem volt azonban veszélytelen, amint Wyclif, Húsz és Luther pályája is mutatja. 27 A „vita apostolica" (Szent Ferenc), az „imitatio Christi" (Kempis Tamás és a devotio moderna mozgalma), a „theologia platonica" (Ficino), a „philosophia Christi" (Erasmus) és a „sola fide" (Luther) fogalmai, címszavai jelzik a különböző válaszkísérleteket a nyugati kereszténység vallási-mentális kihívásaira, vagy másként: a gyógymódokat egy beteg, kollektív félelmektől, szorongásoktól szenvedő civilizáció számára. A sokféle „remedium" (búcsú, a szentségek gyakori vétele, ereklyegyűjtés, jó cselekedetek stb.) között a Biblia mindenekelőtt a bűnbánat, a lelki újjászületés és Istenhez való megtérés magatartásmódéig ét mutatta föl, a flagellánsok mozgalma ezt vitte a végletekig. Amint a vágyott idők eszményi és orientáló valóságként hatottak, a középkori utópiák „vágyott helyei" is egyfajta eszményi valóságot jelentettek, amelyek létezésében nem kételkedtek. A meghatározó minta a bibliai földi Paradicsom (a „hortus deliciarum") volt, amelynek helyét valahol keleten, Ázsiában képzelték el. Nyugaton helyezték el a Boldog szigeteket (Insulae Fortunatae), tehát a kert mellett már a sziget is feltűnt vágyott helyként, mindkét elképzelés az antikvitásból eredeztethető. A két fő motívum: a magától termő természet, a bőség és a tökéletes társadalom (béke, egyenlőség, nincs magántulajdon és betegség stb.). A vágyott helyek további elképzelései az előbb említettekhez ha264