Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

hivatalos egyházi doktrínáknak. Most már mindkét intézmény világosan megállapított, rendszerezett alapelvekkel, tételekkel és normákkal rendelkezett, s ezek Prokrusztész ágyába - amint azt a leglátványosabban a vallás- és a boszorkányüldözések mutatják- kísérelte meg belekényszeríteni egy sokszínű valóság különféle jelenségeit. Nehéz helyzetbe kerülhettek ily módon vallási, etnikai kisebbségek, egyes perifériális, renden kívüli rétegek (pl. protestánsok, zsidók, cigányok, csavargók).

143 Az államhatalom és az egyházi ortodoxia - katolikus és protestáns egyaránt - részben különböző meggondolásból, de hasonlóan lenyesegetni igyekezett a népi kultúra (ezen belül a népi vallásosság) egyes megnyilvánulási formáit is.

144 Nemcsak az olyan magatartásokat és eszméket próbálták kiiktatni, amelyek a társadalmi rendre nézve veszélyesnek, vagy a fölkényszerített uralkodó normákkal ellentétesnek látszottak, hanem olyan szokásokat is, amelyek valamiféle szimbolikus tagadást rejtettek magukban, mint pl. a visszájára fordító, nevetségessé tevő, felszabadító ünnepek.

145 A jelzett törekvések a gyakorlatban ugyan nem hozhattak teljes eredményt - akárcsak a rendi hatalmi struktúrák abszolutisztikus alávetése - mindenesetre az adott társadalmi rendbe való betagolódással kapcsolatos konfliktusok mentális feldolgozásának lehetőségei korlátozódtak. A társadalmi fegyelmezés és kontroll kiterjedése, erősödése egyben állandóbb, kiegyensúlyozottabb és szélesebb körű önkontroll (a felettes-én rendszerének) kifejlődése irányában hatott.

146 Arra következtethetünk tehát, hogy megnőtt az elfojtás és a kényszercselekvések szerepe? A külső kényszer erősödése, a sokasodó tilalmak valóban elősegíthették ezt. Az is konfliktust, pszichikai feszültségek keletkezését eredményezhette, hogy bizonyos gazdasági-társadalmi változások, vagy például az állami és egyházi, átalakítást célzó szabályozás és egyáltalán az újonnan jelentkező társadalmi normák, követelmények velük nem kongruens vagy éppen ellentétben álló, viszonylag lassan változó kollektív magatartásmódokba, mentalitásokba stb. ütköztek. Hasonló ellentét feltételezhető a személyiség, az egyes ember lelki életének viszonylag állandó belső rétegeivel is (pl. a már elsajátított, a személyiség önazonosságát is biztosító attitűdökkel). Egymással szemben ható, ellentétes irányú társadalmi folyamatok (pl. az új, struktúramódosító és a merevítő tendenciák), valamint átmeneti, ambivalens helyzetek (az értékrend zavarai) szintén feszültségforrásokat hoznak létre. Ugyanakkor általánosságban megállapítható, hogy a XVIII. század folyamán az életkeretek áttekinthetőbbé váltak, az élet lassan biztonságosabb lett. A középkor végi válság időszakában különösen intenzív és szinte az emberi élet és gondolkodás minden szféráját átható, egy életérzésbe sűrűsödő félelmeivel (a közeli világvége várása), feszültségeivel összevethetőt nem tapasztalunk a gazdasági növekedést megélő XVIII. században. Számolnunk kell viszont egy hatékonyabbá váló szocializáció eredményeivel,

147 amely nemcsak meghatározott tilalmak és külső kényszerek, hanem betagolódást, belenyugvást propagáló, tehát konfliktuselhárító funkcióval bíró mentális struktúrák sikeresebb interiorizálását is jelentette. Az egyén többnyire a társadalom által elfogadott és 220