Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

egyházi közvetítést elvető eretnekmozgalmak képviselték, amelyek vallási modellje implikálta a társadalom rendi tagozódásának és funkciómegosztásának tagadását, illetve feleslegességét, értelmetlenségét.

137 (A következő évszázadokban azután sokkal nyíltabban is megfogalmazódtak a fordított világ társadalmi utópiájának különféle változatai a tagadás és a lázadás ideológiai eszközeként.) A valóságos viszonyok félreismertető reprodukálásának következtében tehát a társadalmi konfliktusok egy része áthelyeződött a vallási mezőbe,

138 illetve a vallási életbe, de ugyanez mondható el általában az emberi élet - egyben a belső, lelki élet - problémáinak jelentős hányadáról is. Ezáltal e sokféle jelenséget az egyház manipulálhatta, rendezhette, hozzájárulhatott a konfliktusok, feszültségek megoldásához, levezetéséhez, azonban a vallási mezőben új, sajátos szükségletek, konfliktusok és feszültségek is keletkeztek. A XIV-XV században, a feudalizmus válságának időszakában a legszembetűnőbb a lelki kiszolgáltatottság, bizonytalanság erősödése, időről időre fölcsaptak a félelem és a bűntudat érzéseinek hullámai.

139 Ebben az összefüggésben a reformáció valóban értékelhető úgy is, mint „vallási válasz egy kollektív szorongásra",

140 amelyet a sokféle - részben inflálódott és formálissá vált - egyházi üdvközvetítő intézmény és technika, ill. a legváltozatosabb formákat öltő vallásosság sem tudott föloldani. A „mérhetetlen étvágy az istenire"

141 néha furcsa túlzásokhoz vezetett, amelyekben ott kísértett a neurózis, a hisztéria, de ezek mint kollektív reagálások tolerált vagy üldözött (eretnek) sémákba illeszkedtek, tehát általában nem minősültek egyéni betegségnek, hanem vallási magatartásként értékelték őket. A tekintélytiszteletet, a túlzott vallási buzgóságot mintegy kiegészítette nemcsak a laikusok körében - a tiszteletlenség, sőt a szentségsértés, a blaszfémia számos megnyilvánulása (pl. a fordított világ ünnepei vagy a szenvedélyes káromkodás), amelyeket az uralkodó értékrend szimbolikus tagadásának foghatunk föl.

142 Az egyoldalú tisztelet, szeretet mögött ellentétes előjelű érzelmek is megbújnak és erősödnek, ambivalens érzelmekkel viseltetnek az égi hatalmak (elsősorban a szentek) iránt és a papokkal (főleg a kolduló barátokkal) szemben is. Ezek a többé-kevésbé elfojtott, nem igazolható érzelmek is a bűntudatot táplálhatták. A XVI-XVII. században Európa nagyobb részén refeudalizációs tendenciák bontakoztak ki, a középkori rendi társadalom mereven rögzített és az abszolutista államhatalom által biztosított rendi társadalommá fejlődött, amelynek különböző szintjein a hierarchikus, tekintélyelvű kapcsolatrendszerek erősödtek meg. Kiterjedt és fokozottan érvényesült a társadalmi fegyelmezés (a centralizáció és az egységesítés jegyében), az egyén számára világosan meghatározott és rögzített funkciót jelöltek ki a társadalomban, viselkedését, gondolkodását mindinkább ellenőrzése alá vonta az államhatalom és az egyházi intézmény, és általában a társadalom életének mind szélesebb területeit szabályozták és ellenőrizték. Erőszakkal betagolni vagy fölszámolni próbálták az olyan társadalmi és kulturális jelenségeket, amelyek nem feleltek meg az állami vagy a 219