Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

redfordulótól formálódó, alakuló rendi társadalom ideálja voltaképpen egy mozdulatlan, változatlan társadalmi rend volt, amely legfeljebb időben halad előre a földi történelem végpontja felé. Félreismertető ideológiai tükörképe harmonikus egésznek láttatta, egymást kiegészítő társadalmi funkciók és kölcsönös viszontszolgáltatások előtérbe állításával igazolta a társadalmi egyenlőtlenséget. Az egyénnel szembeni legfőbb társadalmi követelmény az volt, hogy feleljen meg státusa normáinak és megszabott funkcióinak, tehát tagolódjon be a társadalmi hierarchiában az őt megillető helyre.

132 A hierarchia rögzítését szolgálta a tekintélyelvűség, a valóságos hatalmak (az uralkodótól a családfőig) és a szimbolikus tekintélyek (pl. szentnek tartott szöveg, tárgy, személy) tisztelete. Ezért is számított az egyik főbűnnek a „superbia" (vagyis a gőg; ez az egyik vád az eretnekek ellen is), volt hangsúlyos követelmény - különösen a legtökéletesebb földi életvitelmintát képviselő szerzetességnél - az alázat, s töltött be fontos ideológiai funkciót a szolgálat fogalma.

133 A fennálló rendet, a földi társadalmat beillesztette a „kozmikus struktúrákba", az örök isteni világrend részének és isteni akaraton nyugvónak föltüntetve szentesítette a rendi társadalom ideológiai modellje (amely egyben vallási modell volt), valamint általában az uralkodó szimbolikus univerzum, a kereszténység mindenkori ortodox, az egyház által monopolizált olvasata.

134 Az egyházat ugyanis mind a termelési viszonyokban elfoglalt uralkodó helyzete, mind doktrínáinak tartalma arra késztette, hogy a fennálló társadalmi rendet igazolja.

135 Ha abból indulunk ki, hogy a rendi társadalomban is keletkezhettek az elfogadott (elfogadtatott) valósággal ellentétes igények az emberek tudatában például azért, mert valójában ez a társadalom sem volt mozdulatlan -, akkor a vázolt modellből néhány fontos következmény adódik. A mentális struktúrák stabilitása, rugalmatlansága miatt a társadalmi mozgásokhoz, átrendeződésekhez való tudati alkalmazkodás és a betagolódás zavarainak feldolgozása nem volt könnyű feladat. Jellemző példa a betagolódás konfliktusának megoldására a Szent Ferenc korabeli itáliai városi kereskedőrétegé, amelyet a rendi ideológia nem integrált mint társadalmi kategóriát, sőt foglalkozása bűnösnek minősült. Az elismert, igazolt funkció és életvitel hiánya öntudati válságot eredményezett, amelynek egyik megoldása lehetett a megtérés, a szakítás a lovagit utánzó életvitellel és a vagyongyűjtéssel akkor, amikor kibontakozott a pénzgazdaság és nőtt a társadalmi egyenlőtlenség. Ferenc új életet kezdett a szegénység, az apostoli élet gyakorlásával és hirdetésével.

136 Bármilyen, a fennálló megváltoztatására irányuló törekvésnek vagy valamilyen szentesített tekintély elvetésének a legitimációja rendkívüli szellemi-lelki erőfeszítést igényelt, komoly mentális problémát jelentett. (Pl. szent tekintélyben kellett támpontot találni hozzá, reformációként megfogalmazni és megélni a változtatásokat és egyáltalán eljutni az önigazolás útján az egyetlen, kizárólagos igazság birtoklásának új bizonyosságához.) A rendi társadalom kialakulásának időszakában, a XI-XII. században a legradikálisabb tagadást olyan, az uralkodó ortodoxiával szembeforduló és az 218