Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

Károlyi Ferenc halála miatt gyászt tartva, a kastélyban „sokkal inkább kolostori, mintsem szabad életet" éltek. A báró egy könyvbe mélyedt, és míg egyébként étkezés előtt játékkal szórakozott, most Huebernek a Biblia könyveit kellett felolvasnia. Ha a báróné megállította, magyaráznia és értelmeznie is kellett az egyes helyeket. „Csakugyan megerőltető szellemi foglalatosság! \blt mit olvasnom!" - panaszkodik Antonius atya.

60 2. A főúri élet vonzása Rendkívüli örömet jelentett számára, ha Gyulán, Nagykárolyban vagy éppen Bécsben tölthetett napokat. A Harruckerneknél az előkelő, gondtalan élet, bőség és kényelem várta. Hálásan köszönetet is mond pártfogóinak azért, hogy velük lakhat, étkezhet, megkapja szokott reggelijét is.

61 A főúri élet örömein, előnyein túl a világ látnivalók, csodás, gyönyörű dolgok tárháza szemében. Urai kegyének és a szerencse kedvezésének tulajdonítja, hogy mindezeknek részese lehet. A főúri pártfogó, a főúri életben való részvétel időleges lehetősége nyilvánvaló presztízsbeli emelkedést jelentett számára a kolostorban. Első gyulai tartózkodásakor egy kényelmetlen parasztházban szállásolják el, ahol Istenhez fohászkodik, hogy szabadítsa meg végre e tisztítótűzből.

62 Amint azonban elnyeri Harruckern jóindulatát és átköltözhet a kastélyba - mint írja -, új életre éled és már nem gondol a kolostorra. A földesúr a bizalmába fogadja, követheti őt mindenhová, részt vehet szórakozásaiban. „Ezek voltak csak a jó napok"

63 - állapítja meg utólag Hueber. Egy más alkalommal kitörő örömmel fogadja Harruckern érkezését, aki magával viszi Gyulára: „Örömömben majd' táncra perdültem, és csak azon járt az eszem, hogy csak mielőbb Gyulán legyünk."

64 A szíve majd' megszakad bánatában, amikor Gyuláról vissza kell indulniuk, és nem fogy ki a szóvirágokból, hogy kifejezze vágyódását urai után: „A szív minden érnek kútfeje, a titkok sírja, a nyelv tanítómestere, a szemek királynője, a szeretet tűzhelye. Ha mármost testemnek ilyen szív jutott osztályrészül, akkor hát hadd vezesse tollamat maga a szívem, hogy leírja azt a szeretetet, azt a vágyakozást a nagyságos uraság iránt, azokat a sóhajokat és kívánságokat, amelyek az egész évben eltöltötték."

65 1757-ben a Körösön való .vidám csónakázgatás után tesz vallomást: „Arra gondoltam, vajon van-e ennél boldogabb élet a földön, és nem kívántam egyebet, mint azt, hogy bárcsak mindörökké így lenne és én megállapodhatnék itt."

66 1758-ban - annak tudatában, hogy nem tér vissza ide többé - könnyes szemmel vesz búcsút a „kedves Gyula"tói.

67 De Nagykároly és környéke is a szívéhez nőtt, ott is szívesen választana lakhelyet magának, ahol egész életét leélhetné.

68 Nagykárolyt mint tej jel-mézzel folyó Kánaánt mutatja be, magát pedig, akit Fortuna istennő kegyel, Isten választott népéhez hasonlíthatná, ha nem lenne sokkal szerencsésebb. Hiszen csak 14 évig volt úton ura érdemtelen útitársaként, nem kellett különféle meg204