Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái
próbáitatásokon keresztülmennie, sem a Vörös-tengeren átkelnie. Nekik „folytonosan fürjek hullottak, édes tokaji bor folyt, csokoládé és tejeskávé csorrant, édességek, pástétomok, torták és csigák gyöngyöztek harmatot". 69 A földi, világi szépségek és örömök érzékeltetésére rendesen bibliai hasonlatokat asszociál. Csodálata profán tárgyait ezáltal összeköti az égivel, a szentség körébe vonja. E megoldással mellesleg igazolja is a világi örömök iránti lelkesedését. Amikor ausztriai utazására indul, már Budát elhagyva a harmadik mennyországban érzi magát Pál apostol oldalán. 70 Ugyanezt érzi a Harruckemek Bécs melletti díszkertjében is, ahol nem tud betelni az egymást követő csodákkal, talán még a paradicsomkertben sem láthatók ilyenek. Sőt megéli azt, amit a földi Paradicsom közelében élő emberekről mesélnek, hogy növények illatával lehet jóllakni. 71 Harruckern Ferenc bécsi palotájában az angyalok honában érzi magát. 72 Bécs városába eljutva pedig „vágyai egyetlen célját" érte el, az Énekek éneke menyasszonyához, később az ótestamentumi Józsefhez hasonlítja magát. 73 Nagykárolyban a tűzijáték csodás tűzkarikái mintha kocsiban forognának, úgy véli, hogy Illés próféta emelkedik másodjára az égbe. 74 a) Érzékek örömei A kolostorból kilépve - Gyulán, Nagykárolyban vagy Bécsben - a világ szemet gyönyörködtető látványok, ízek, illatok és kellemes hangzatok kavalkádja. Antonius atya mintha felfokozott érzékenységgel fogadna be minden szépet, kellemest, amelyet egyébként ő és a XVIII. század embereinek legtöbbje csak ritkán vagy éppen sohasem élvezhetett. Bécs látványa az érzékelés elragadtatott ódáját váltja ki belőle: „megérkeztem gyönyöreim hőn óhajtott kapujához, elértem vágyaim egyetlen célját, megkaptam, amit szívem kívánt, meghódítottam a békesség helyét, megleltem lelkem régóta kívánt vigaszát és sóvár szemeimnek oly dicső nyughelyet találtam, ahol lelkem új életre éledt, szemeim bőségesen jóllaktak és sokkal többet láttak, mintsem reméltem, többet tapasztaltak, mintsem képzeltem volna és többet élveztek, mint érdemleném." Mámorosan ízleli, issza a várost. Szójátéka is ezt fejezi ki, „ , vvien"-ből kis változtatással „\5Cein"-t kap. Itt is a Bibliából veszi hasonlatát: „az Énekek éneke szerelmes menyasszonyához hasonlóképpen bebocsátást nyertem a borospincébe. Szemeim gyönyörűségének, szívbéli örömömnek és egyetlen vigalmamnak borospincéjébe, ahol a sosem remélt csodák ezer édességével inkább szívem, mint szám ette és itta teli magát." A házban pedig, ahol megszállt, alig tud elszakadni az ablaktól, mindegyre a nagyváros forgatagát bámulná. 75 A katolikus barokk reprezentatív művészete is lenyűgözi. Csodálattal írja le Borromei Károly templomát, amelyet már nem is emberkéz művének tulajdonít, hanem isteni alkotásnak hisz, kupoláját nézve a megnyílt eget látja hasonlóan Szent Istvánhoz. 76 Emlékirata lapjain gyakran ismétlődő megállapításai: „nem is képzeltem volna ilyet", „nem is álmodtam volna ilyenről", „magamon kívül voltam". 205
