Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

sítőit, mint erkölcsi példákat állítja őket elénk, egyértelműen pozitív képet rajzolva róluk. Az emlékiratban leírt események kiválasztását tehát a potitív kép kialakításának szándéka és a sémába illeszthetőség is megszabhatta. (Természetesen szerepelnek ezért az események közt a bárócsalád vallásosságára és patrónusi tevékenységére utalók is.) Öt esetben (11., 15., 16., 23., 24. fejezet) különböző események, jelenségek, Hueber maga háromszor (20., 21., 26. fejezet), a gyulai jobbágyok egyszer (7. fejezet) szerepelnek példaként. De valójában Harruckern gyulai jobbágyai (akikre Hueber példája alapján szó szerint érvényes az a mondás, hogy a jó alattvalók tűzbe mennek urukért, hiszen a tűzbe, illetve a tűzön át ugráltak Szent Iván napján) szintén urukra vetnek fényt, az ő dicséretét teljesítik ki. Ugyanígy a „boldogságra teremtett" Hueber - egy konkrét alattvaló -, aki hálásan mond köszönetet urának, hogy kegyéből olyan napokat élhet, olyan örömökben van része, aminőkről nem is álmodhatott. Az úr eszményített képét az alattvalók idilli képe teszi teljessé. Érdemes idézni még a 10. fejezetet. E szövegrész szerveződésének meghatározója az a mondanivaló, hogy a jobbágyok jóléte Harruckern Ferenc bőkezűségének, nagylelkűségének köszönhető. Az indító tétel: amit a jóságos Ég elvesz, ismét máskor visszaadja azt. A tétel állítását illusztráló első példa egy természeti folyamat, a víz körforgása. A második példa már Harruckern, aki jobbjával szétosztja, amit bal kezével elvesz. (Megfelelés a természet rendje és a társadalmi rend között.) A hangsúly a visszaadás, a szétosztás oldalán van: a termékenyítő esőn, amelynek a gazdag termés és a napi táplálék köszönhető, valamint a jobb kézzel történő szétosztáson, amely által a földön bő termést takarít be, utóbb pedig az égben örökké élvezhet majd a földesúr. Mindkét példa esetében ez a visszaadás, szétosztás a termést hozó, a másodiknál nemcsak Harruckern, hanem alattvalói javára is. A második példát részletesen kifejti Hueber: 1. nem tud róla, hogy kéréssel hozzá fordulót Harruckern elutasított volna, sőt azokat is gazdag alamizsnával segíti, akik ezt nem is kérik tőle. Ezt ő és sokan mások megtapasztalhatták. 2. Leírja egy gyulai alamizsnaosztás történetét, nagyító, bibliai hasonlatokkal megtűzdelt előadásban. 3. Beszámol az alamizsnálkodás mindennapi gyakorlatáról. Végül az előadottakat megerősítő záró megállapítása: valóban kegyelmes és jóságos uraság. A történet alapját képező esemény, a rendkívüli gyulai alamizsnaosztás (amelyre feltehetőleg az esküvő és a báróné névnapja szolgáltatott alkalmat), ez esetben valóban igazolja, illusztrálja a mondanivalót. Hueber a jóságos, adakozó, az elesetteken könyörületes szívvel segítő uraság képét kívánta megrajzolni. A téma kidolgozását megkönnyítette kapcsolata az alamizsnálkodásra buzdító prédikációkkal. A gondos fölépítés eredményeként a példává emelés betölti funk198