Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Nürnbergben, az őrgróf és Harruckern földjén (Úti beszámoló)
csak a Corvin-birtokok megszerzéséért veszi feleségül. A házasság összeboronálásában főként Ulászló király működött közre, akinek az őrgróf az unokaöccse volt. Beatrix a házassági szerződésben egyebek mellett azt is kikötötte, hogy akarata ellenére férje nem viheti ki magával az országból. (GyO 50-51.)\eress Endre viszont az írja, hogy a Gyulán végül is 1509. január 25-én megült esküvő után először Beatrix vitte magával férjét magyarországi birtokai megtekintésére, majd március végére visszatértek Gyulára. Rövid pihenés után az őrgróf vitte magával Beatrixot sok magyar úr kíséretében - az ő németországi várai és birtokai megtekintésére. Először Ansbachban állapodtak meg, hogy nejét bemutathassa szüleinek. Onnan április 20-án a híres heilsbronni kolostorba zarándokoltak. Magyar kíséretük is velük volt, s miután a kolostorban megebédeltek, visszaindultak Ansbachba, ahol az őrgróf a nyarat töltötte betegeskedve, talán a sok mulatozás következtében is. Beatrix, aki az ilyen léha élethez nem volt szokva, férjét otthagyva, a magyar urak kíséretében indult haza. (GyO 51.) Veress előtt már Louis Neustadt is azt írta, hogy az őrgróf a nyarat feleségével együtt Heilsbronnban és környékén töltötte. (Markgraf Georg v. Brandenburg als Erzieher am ungarischen Hofe. Breslau, 1883. 16.) Mindketten a heilsbronni kolostor apátjának, Sebald Bambergernek a feljegyzéseire hivatkoznak, amelyet Stillfried publikált. (I. m. 293.) Tévesen értelmezik azonban az apát latin szövegét, amelyben nem az áll, hogy az őrgróf feleségével együtt érkezett a kolostorba, hanem az, hogy György őrgróf 1509. április 20-án - miután ugyanazon év február 2. körül („circa purificationis festum") megülte menyegzőjét egy magyarországi úrnővel - apjával, valamint nagy magyar és frankföldi kísérettel érkezett a kolostorba. Neustadt és Veress tévedését azután többen is átvették (pl. GyTI. köt. 69.), Karácsonyi viszont helyesen állapította meg, hogy amikor György őrgróf elutazott Németországba, neje, amint kikötötte, itthon maradt. (Békésvm. tört. I. köt. 68.) Beatrix életkorát illetően is eltérnek a vélemények. Az egyik álláspont szerint 1509-ben, a házasságkötéskor Beatrix 37 éves volt, míg az őrgróf csak 25. (Vö.: Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. 1979. 368.) Schumann viszont úgy véli, hogy Beatrix kb. 30 éves korában hunyt el 1510-ben. (I. m. 77.) A házasságkötéskor eszerint csak négy évvel volt idősebb az őrgrófnál. Ezzel összhangban van Víértner Mór véleménye, aki azt állítja, hogy valószínűleg 1476 után született Beatrix. (Moriz'Wértner: Markgraf Georg von Brandenburg in Ungarn -Vierteljahrssehrift für\Jfappen-Siegel- und Familienkunde. 1894. 296-307. 300. Vö. még: L. Neustadt: i. m. 14.) Schumann monográfiáján kívül az őrgrófra vonatkozó irodalmat különösen Iványi Béla tanulmánya ismerteti. (München levéltárai magyar szempontból Levéltári Közlemények. 1934. 50-110.) 4 Még 1509 nyarán is rendezett egy ilyen féktelen mulatozást az apátságban, amelyről felháborodva számol be Sebald apát. (Stilfried: i. m. 293-294.) A léha életet élő, udvari mulatságok rendezésével kitűnő őrgrófot a magyar történetírás általában elmarasztalta amiatt, hogy gyámi és nevelői minőségében rossz hatást gyakorolt a gyermek Lajos királyra. Kérdés, hogy ez az ítélet mennyire tükrözi az őrgróf korabeli ellenfeleinek elfogultságát. Emellett talán nem annyira közismert, hogy mecénásként is számítottak rá. Taurinus István neki ajánlotta a magyarországi parasztháborúról írott elbeszélő költeményét („Stauromachia", amely először 1519-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben. Mint bevezetőjében Taurinus említi, az őrgróf is sok kárt szenvedett a fegyvert fogott parasztoktól. (Taurinus István: Paraszti háború. Ford. Geréb László. Szeged, 1972. 5.) A magyarországi parasztháború híre Sebald apáthoz is eljutott, feljegyzéseiben erről is megemlékezik néhány sorban. Azt is említi, hogy a felkelők csupán egy királyt és egy püspököt akartak elismerni urukként. (Stilfried: i. m. 300-301.) Szintén az őrgrófnak ajánlotta „Gryllus" című komédiáját Bartholomeus Francofordius Pannonius (Frankfurter Bertalan) budai iskolamester. (Vö.: Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Bp. 1935. 258-259.) 5 Erich Bachmann: Residenz Ansbach. München, 1993. 6 Vö.:Schenkenfelden...VCege in die Vergangenheit. Schenkenfelden, 1996. E helytörténeti kötetben is hasznosította Víeihtrager úr a Békés megyében gyűjtött információkat. 7 GyTI. köt. 297. 125
