Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén
kevésbé pontatlanul, egyszerűen csak kijelentik, hogy Dürer apjának „Ajtósy" volt a neve, azaz a helyi lakos nemesi család sarja volt. Ezt és további értékelhető állításait Karácsonyi megyetörténetéből merítette, anélkül, hogy ezt jelezné. Karácsonyira csak egy bíráló mondatban utal: a helytörténeti munkákban, sőt Karácsonyi részletes megyetörténetében sem tárgyalják alaposabban Dürer származásának kérdését, Dürerről magáról mindössze néhány sor olvasható az utóbbiban. Kisch szerint a helytörténet (pontosítsunk Kisch helyett: Karácsonyi megyetörténete) mégis egész sor támpontot nyújt Dürer családjának származásához. A megyei oklevelek számos családi címere között egy sincs, amely hasonlítana Dürer családi címeréhez, szögezi le Kisch, miután átlapozta Karácsonyi könyvét. Ugyanígy az egykori Ajtós közelében lévő józsefvárosi temetőben is hiába kutakodott. (Hogy a XVIII. században Gyulára telepített németek temetőjében miként találhatta volna meg a keresett címert, azt csak ő tudhatja.) Mivel az Ajtósyak címerének nem maradt semmi nyoma, nincs alapos ok arra, hogy a festő őseit Ajtósynak nevezték volna, a Dürerek címere pedig úgynevezett beszélő címer. A Dürer név csak a származási helyre utal, és az „ajtósi" szó fordítása. Szintén Karácsonyit követve Haannal szemben fejtegeti, hogy Ajtóson valójában több nemes család élt, amelyek családneve vagy előneve Ajtósy volt. Feltűnt neki, hogy a Karácsonyi és a Haan által felsorolt XVI. századi Ajtósiak között előfordulnak Oláh, Török, Bradách stb., a jobbágyok között pedig Horváth és Bosnyák nevűek. Ezért állapítja meg, hogy nincs igaza Haannak abban, hogy a XV-XVI. században csak magyar nemzetiségűek éltek Békés vármegyében. Lényegében ez az egyetlen új állítás a cikkben, amely magától Kischtől ered. A nevekből persze nem állapítható meg a nemzetiség, hiszen egy sokkal korábbi származásra is utalhatnak (a Török név ragadványnév is lehet), de az amúgy is ismert, hogy a XVI. század folyamán - főként a török előrenyomulása miatt - már valóban megváltozott a népesség összetétele, de ez Dürer származásának szempontjából teljesen érdektelen. Kisch Gyulán tovább folytatta nyomozását. November 9-én egy új, hosszabb dolgozatot küldött el Paulnak Dürer magyarországi ősei („Dürers Ahnen in Ungarn") címmel. Kéri, hogy energikusan lépjen fel az írás megjelentetése érdekében a Kisch által megjelölt újságokban, bár ekkor már a könyv alakban való kiadásra is gondolt. Testvére pl. a következőkre hivatkozzon: „.. .hogy ez a dolgozat több anyagot tartalmaz a Dürer-kutatáshoz, mint amennyit egyébként évtizedek alatt hoztak napvilágra, hogy egy egész új területet nyit meg a művészettörténet ezen ága előtt, és amíg Dürerről írni fognak, ezt a dolgozatot mindig idézni fogják." Hozzáfűzi még, hogy számára azért is fontos a gyors megjelentetés, mert kiterjedt tanulmányai nem maradtak titokban, és másvalaki is könnyen arra a gondolatra juthat, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon. 96 Úgy tűnik, hogy ez a dolgozat végül csak 1925-ben, „A száguldó riporter" című kötetében jelent meg. Új címe itt: „Nyomozás Dürer ősei után" (Nachforschungen nach Dürers Ahnen). 97 113
