Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén
Kischnek ezt az írását olvasva 98 nemigen értjük eufórikus lelkesedését, mert új források feltárása és új felfedezések helyett csak néhány naiv ötletet és feltételezést találunk benne. Azt látjuk viszont, hogy tovább böngészett a magyar történészek munkáiban, különösen Karácsonyi megyetörténetéből merít és vesz át bőségesen adatokat. Az igazi változást Kisch taktikája mutatja. Itt már végképp letett arról, hogy a magyar történészek eredményeit közvetítse a német olvasók és kutatók számára, s ezekhez fűzze hozzá saját gondolatait. Egy ismeretterjesztő újságcikkben elég lett volna egy mondatban utalni a felhasznált munkákra, Kisch azonban éppen azt akarta, hogy írását ne egyszerű újságcikknek, tudósításnak tekintsék, hanem tanulmánynak. Elhatározta, hogy önálló, komoly Dürer-kutatóként lép színre, aki Magyarországon alapos forráskutatásokat végzett és a legkülönfélébb forrásokból új adatok sorát hozta napvilágra. Ennek jegyében immár egyetlen magyar történész nevét és művét sem említi meg, sőt még a felhasznált forráskiadványról is hallgat. Ezzel szemben gondosan megadja a Karácsonyinál a jegyzetekben és a Haannál, Bunyitaynál szereplő forrásmegjelöléseket, levéltári jelzeteket, ekképpen saját magának tulajdonítva a magyar kutatók összes eredményét. Kisch ily módon összeírt fércelménye már csakugyan tisztességtelen írásnak nevezhető, amely szándékosan arra törekedett, hogy megtévessze a német kutatókat és olvasóközönséget." Igyekezete sajnos sikerrel járt, ez a cikke bekerült a Dürer-irodalomba. Hirschmann megállapítja, hogy a német kutatók a nyelvi nehézségek miatt nemigen tudtak a magyarországi származás kérdéseinek kutatásához hozzájárulni. Meglepő módon a prágai születésű újságíró és riporter, Egon Erwin Kisch foglalkozott a legbehatóbban Dürer gyulai származásával. Külön hangsúlyozni kell, hogy saját forráskutatásokat végzett. Vélhetőleg a Magyar Országos Levéltárban és Kolozsvárott az Erdélyi Múzeumban is kutatott, s így sikerült adatokat találnia az Ajtósiakról és Dürer nagybátyjáról, Johannesről. Kisch merész feltevéseit azonban Hirschmann szerint is fenntartásokkal kell fogadni. 100 Hozzátehetjük ehhez, hogy Kisch még számos oklevélre hivatkozik, amelyeket elvben Gyulán kellett volna látnia. A Maróthi János birtokba iktatásáról rendelkező oklevél (amely Ajtósi Sebestyént is említi) forrásaként pedig a Baj or Tartományi Levéltárat adja meg, vagyis Münchenben is kutatnia kellett volna. A valóságban a legnagyobb részt Karácsonyi, valamint Haan könyvéből írogatta ki a jelzeteket. „A száguldó riporter" magyarországi kiadásába nem vették fel ugyan ezt az írását, azonban 1995-ben, egy Gyuláról és Dürer származásáról szóló összeállítás tekintélyes darabjaként közölte a Pester Lloyd. 101 A jeles riporter nyomozása tehát máig megőrizte a hitelesség látszatát. Egy példa elegendő lesz Kisch munkamódszerének szemléltetésére. Mint írja, a régi püspöki székhely, Nagyvárad levéltárait 1660-ban elpusztították a törökök, és csak Kolozsvárott az Erdélyi Múzeumban maradt fenn egy okirat, amely Dürer nagybátyjára, Johannesre vonatkozhat, akiről a családi krónikából tudjuk, hogy 30 évig volt plébános Váradon. Egy oklevél említi 1461-ben a 114
