Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

III. Kortársak visszaemlékezései Apor Vilmosról

Tisztában volt lelki beállítottságunkkal, személyiségünkkel. Igyekezett egy-egy jó tulajdonságunk kiemelésével további kitartásra buzdítani. Jól értett hozzá, miként fejleszthetők, nevelhetők az ifjú hajtások. Szelíd, örök mosolyával gyomlálgatta hibáinkat. Semmi sem kerülte el figyelmét, arcunk egy-egy vonaglása avagy szemünk rendestől eltérő felvillanása már kérdést csalt ajkaira. Minden érdekelte. Mindig azt kereste, hol és mit lehet segíteni. A köszönet, a hála nyilvánítása elől szerényen kitért. Az ő jóságos lelkét csak gazdagította az elért eredmény. - Alig vártam a heti összejöveteleket. Jóságos szavai, elismerései újabb és újabb ambíciókat ébresztettek bennem. A komoly tanításokat, kedélyes társasjátékok, kis színi előadások váltották fel. Egy-két kirándulást is rendeztünk évenként. - Egyszer a szomszéd községbe, Gyulaváriba mentünk. Nagyon élvezte velünk együtt a kis teherszállító vagonokat. A grófi kastélyt tekintettük meg, a kis kápolnát, majd egy tisztáson letelepedtünk. Egyre-másra jöttek a grófnő küldöncei, a Báró urat hívták. Később maga a grófnő jött közénk, ebédre hívta prézesünket. Hálás mosollyal utasította vissza. Velünk jött, együtt is maradt velünk. Egyszerű kis útravalónkat közvetlen kedvességgel ízlelgette; majd Ő is előszedte csomagját és megosztotta velünk. Egyszer-egyszer nagyobb színdarabot is betanultunk. Egyetlen próbáról sem hiányzott, figyelmesen kísérte mozdulatainkat, előadásmódunkat és többször irányítást is adott. Feltűnt nekem türelme és kiváló nevelői egyénisége. Gyümölcsözött bennünk minden mosoly, minden kedves szó, irányítás. Akinek Apor Vilmos volt a lelki vezetője, az nem riadhat meg soha semmi nehézségtől. Püspöki kinevezése után elbúcsúzásakor mondta: „Leányok, ha férjhez mennek, nászútjuk a győri püspöki palotába vezessen! Ott mindig szeretettel, otthonnal várják magukat!" Népszerűségét mutatja egy jelenet. A rendőrség várócsarnokában ültem a karácsony előtti napokban, határátlépési igazolvány ügyében. Egyszerre nagy zajjal egy gyerekcsoport állított be. Betlehemi játékokra (házhoz menésre) kértek engedélyt. A rendőrség elutasította őket. Szomorúan, lehorgasztott fővel jöttek ki a gyerekek. Az egyiknek mentőötlete támadt: „Menjünk a Báróhoz." A gyerekek megindultak. Kis idő múlva visszajöttek, kezükben diadalmasan szorongatva egy lezárt borítékot. - Az engedélyt megkapták. Lelkipásztori teendői mellett sok apró-cseprő munka, kisemberek apró kéréseinek teljesítése. A sok kis mozaikból óriási építmény fejlődött: a szeretet vára, s ez erősebb minden ércnél, atomenergiánál! GyPL. 3. Egyik tanítványa: Br. Apor Vilmosról, Isten szolgájáról 1932-ben édesapámat Gyulára helyezték. így kerültem a belvárosi római katolikus elemi iskola III. osztályába. Az osztályvezető kedves nővér tudván, hogy erdélyi menekült család vagyunk, átküldött Apor plébános úrhoz. Felejthe-