Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

ben, mint amilyen a gyulai! Ki ad nekünk hangot, mely elhallatszik a város és a tanyák minden házába? Ki ad szárnyakat, hogy eljussunk minden műhelybe és gazdaságba, minden családi tűzhelyre? Ki ad annyi kezet, mely mindenütt segít, mindenütt oltalmaz? És mégis teljesíteni akarjuk hivatásunkat, mégis fel akarunk használni minden alkalmat és eszközt, mellyel összes híveinkhez eljussunk, minden házba bevigyük Krisztus tanát, Krisztus békéjét, Krisztus szeretetét; egy ilyen eszköz pedig ez a kis füzet, melyet közrebocsátunk. Az apostolok, miután egy-egy hitközséget megalapítottak és azután tovább vándoroltak új országok városaiba, a távolból levelekkel keresték fel híveiket; a pápák, a püspökök körlevelekben irányítják és lelkesítik a híveket. Miért ne keresse fel írásban a plébános is híveit, amikor minden egyessel élőszóval érintkezni nem képes? így merült fel az eszme, hogy amit külföldön számos helyen, de hazánkban is imitt-amott (többek között Miskolcon és Nagyszebenben) megvalósítottak, Gyulán is meghonosítsuk: havonta megjelenő Egyházi Tudósítót bocsátunk közre, melyben híveinket keresztény életre buzdítjuk, egyházias érzülettel telítjük, közöljük velük a hitéletre vonatkozó híreket, számot adunk a hitközségi, társulati, egyesületi élet minden mozzanatáról, megmondván nekik mindazt, amit örökértékű lelküket szerető szívünk sugall. E füzetkékben találnak híveink oktató fejtegetéseken kívül útmutatásokat az ünnepek megülésére, az istentiszteletek rendjére, a böjtökre, szertartásokra vonatkozólag; találnak híreket a világegyházról, a váradi egyházmegyéről, de főleg saját gyulai hitközségükről, megtalálnak egyszóval mindent, ami alkalmas ébreszteni a hitet, szilárdítani a reményt, fokozni a szeretet erényét és általában fejleszteni a vallásos életet. Útnak indítjuk tehát e lapocskát, útnak indítjuk a húsvét szent napjaiban és első szava legyen a plébános köszöntő szava minden hívéhez. Köszöntlek titeket, szeretett híveim, a szenvedő, a keresztre feszített Jézus áldott nevében. A keresztre hullott alá Üdvözítőnk vére, a keresztből fakadt minden kegyelemnek forrása, a keresztről vigasz áramlik a szenvedő szívébe, megbocsátás a bűnös lelkébe, hit a kétkedőbe, erő az ingatagba, szeretet a gyűlölködőbe, onnan minden erény, minden jóság, ott minden szentségnek gyökere. Köszöntlek titeket szeretett híveim a feltámadt Jézus nevében, köszöntlek, ahogy ő köszöntötte húsvét napján az egybegyűlt tanítványokat: „Béke veletek." A megdicsőült Üdvözítő, ki a halál felett győzedelmeskedett, vigyen ezen lapocska útján húsvéti hangulatot, húsvéti örömet, húsvéti békét minden házba, minden családba, minden lélekbe; árasszon mennyei világosságot, égi fényt, mely áthatoljon a legkeményebb szíveken, megbékítse a legádázabb ellenségeket, egybe forrassza a különböző társadalmi osztályokat. Béke veletek! elsősorban ti szenvedők, ti szegények, ti betegek, ti e sors csapásai alatt görnyedezők, leik Jézusnak és minden jó pásztornak kedveltjei vagytok. „Boldogok a lelki szegények, boldogok akik sírnak, boldogok akik üldözést szenvednek" - mondja nektek az Úr. Béke veletek ti mind, akik fáradoztok és verítékkel eszitek a kenyeret, akár